Barangolásom a Káli-medencében
Megbízatást teljesítettem tegnap, amikoris ellátogattam a káptalantóti piacra. Az árusok ott voltak ugyan, de még csak megbeszélést tartottak, kitelepülés jövő vasárnap, azaz 28-án lesz először. Elbeszélgettem némelyikükkel, és kiderült, hogy úgy egykilométernyire, közigazgatásilag még mindig Káptalantótiban egy remek kis tanya rejtőzködik a “dzsindzsa” mögött. Ha szeretnék, mondta a kedves hölgy, onnan vihetek haza mangalica-holmikat, levárt, sajtot, és akkor már nem jöttem hiába.
– Kikanyarodik jobbra, 14-es kilométerkőnél jobbra fel, a szürke ház után – mondta.
Keskeny földút vezetett felfelé ennél a bizonyos 14-es kilométerkőnél. Elhagytam a szürke házat, amikor egyszer csak mangalica malacokat pillantottam meg egy kerítés mögött.
Balra vitt az út, és már ott is voltam a Kecske-farmon. Vicces tábla tudatja az emberrel, hol is jár:
Minden egy helyen: szállás, szamár, tej, sajt, túró… És akkor még nem is szóltak a kecskékről, a juhokról, a mangalicákról, a tehenekről, meg a baromfiakról. Kedves hölgy integet a tanya egyik feléről, tőle kérdem, hogy jófele jövök-e, mire mondja, amennyiben trágyázni óhajtok, akkor válasszam a másik irányt. Momentán nem úgy készültem, felelem, de szívesen vinnék egy kis ezt-azt. Egy nyárikonyha-szerű helyiségbe vezet, hű, mondom, ezzel a készlettel aztán túl lehet élni egy nagyobb válságot is: kolbászok, szalonnák, egyéb húsáruk, zsír, lekvárok, ezerféle, sajtok. Egy polcon még szicíliai olívaolajat is találok, vendégáru, mondja a hölgy.
Válogatok, kóstolok, vásárolok. Kicsit beszélgetünk még, de már rég eldöntöttem: visszajövök a gyerekekkel nemsokára.
Továbbautózom a Káli-medencében, ha már egyszer itt vagyok. Gyönyörű a táj, húsz fok van, ennek ellenére látok egy helyen még havat, másutt ibolyát.
Időnként szeretek magányosan lófrálni, de most kimondottan sajnálom, hogy családtagjaim nem tartottak velem. Gyönyörű helyeken járok, és megjegyzem magamnak azokat, ahova majd mostanában feltétlenül vissza kell jönnünk együtt.
Hangulatos kis falvak; kétféle benyomás éri az embert: az egyik a lehetőségeké. A Káli-medence különleges, szubmediterrán klímájú, Hamvas Béla azt állította róla, hogy Toszkánával és Provansszal egyenrangú; avagy a paradicsomi kellékek adottak.
Ez pedig felveti a kérdést: vajon tud-e élni ezzel a lehetőséggel ez a táj? Meg tudnak-e gyökerezni itt a fiatalok, megadja-e a megélhetést a vidék? A falvak egyelőre csendesek, épp csak ébredeznek a téli álomból; visszajövök még jónéhányszor, fogadkozom, látni akarom, hogy képesek rá, hogy az értékek beszélnek majd magukért, és ezt sokan fel is akarják fedezni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)