Gasztroblogger-mese – egy bolondos forduló összefoglalójának bolondos előszava

Hol volt, hol nem volt, a látható világon túl, valahol a kibertérben volt egy sűrű, node nem annyira sötét virtuális rengeteg, amit úgy hívtak, bloggervilág. Ezen a helyen sok kis játékoskedvű blogger lakott, különböző csoportokba szerveződtek, de volt egy közös jellemzőjük: állandóan önkifejeződtek. Némelyek magukról beszéltek mindig, mások tanácsokat adtak, sokan politizáltak, és voltak, akik főztek. Folyton-folyvást. Amikor éppen nem, akkor fényképeztek vagy receptet írtak. Ők voltak a gasztrobloggerek.
A gasztroblogger-erdő közepén lakott Chili&Vanilia, a jótündér-keresztanya-gasztroblogger. Egy szép napon összetrombitálta az erdő lakóit, és így szólt: kedveskéim, immáron úgy látom, meglehetősen ügyesek és lelkesek vagytok, ezért, miután három nap és három éjszaka tanakodtam magamban, úgy döntöttem, játékba hívlak benneteket. Azzal fogta a varázspálcáját, és azonnal egy nagy tál kalóriaszegény desszertet varázsolt elő a semmiből, aztán jól eltűnt. A pálcát viszont ottfelejtette.
– Most mi lesz?- néztek egymásra tanácstalanul a gasztrobloggerek.
– Én tudom – állt elő bátran Nemisbéka, és kezébe vette a pálcát. – Csak suhintani kell vele egyet, és visszatér közénk a jótündér-keresztanya.
Azzal suhintott egyet a levegőbe, mire az összes gasztroblogger titkos töltelékek gyártásába kezdett.
– Hmm… lehet, hogy más irányba kell? Próbád meg te, kicsi Vú!
Kicsi Vú jobbról balra lendítette az aranyvesszőt. Erre meg vendégváró falatokat kezdtek ontani a kis szakácsok.
– Mamma mia, nekem sem megy… – sóhajtott Vú, és helyette Mamma próbálkozott tovább, akit mindjárt töméntelen mennyiségű reggelivel árasztottak el mindenfelől. Aubergine pálca-lóbálására különleges fűszerek kerültek elő, Lorien komplementer ízeket varázsolt, Chilii&csoki a nyarat jelenítette meg tányérokon, Fűszeres Eszter hatására meg hirtelen mindenki valaki más bőrébe bújt.
Se vége, se hossza nem volt a próbálkozásoknak. Dibbuk belsőséges hangulatba hozta a bloggereket, Lila Füge miatt nosztalgiázni kezdtek. Lilahangya jól felélénkítette őket, Gabojsza meg addig-addig lengette a pálcát, mígnem mindenféle tengeri herkentyűk másztak elő innen-onnan, s gyorsan meg kellett főzni őket, nehogy túlszaporodjanak. Évának köszönhetően különleges köretekkel lett tele az erdő, Maci magyaros ízeket hozott elő. Beatbull újratálaltatott mindent, Gourmandula csatakiáltására az összes jelenlevő vadul piknikezni kezdett, Dolce Vita kísérlete után pedig nyakig ültek a salátában.
– Mi a túró van már…? – vonta össze a szemöldökét Ízbolygó, és tanácskozni kezdett Doktor Pepperrel. Utóbbi azt javasolta, hogy romantikus vacsora keretében döntsék el, mi legyen a pálca sorsa. Így is lett. Összeültek a bloggerek szépen megterített asztalok mellé, még gyertyákat is gyújtottak. A konyhaszolgálatosok főztek, mosogattak, a többiek nekiláttak az első fogásnak.
– Emberek! Én rájöttem valamire! – kiáltott fel Cserke levesevés közben.- Szerintem a jótündér-keresztanya pont ezt akarja.
– Mit? – kérdezte Piszke, aki épp egy könyvből főzött, olyanból, ami nem is szakácskönyv volt.
– Mindent bele Cserke, halljuk! – kiáltotta Zsuzsa, egy hatalmas tállal a kezében.
– Nekem is van egy-két magvas gondolatom ezzel kapcsolatban – jegyezte meg Grenadine halkan, és megkeverte a nagymamától örökölt óriási kondér tartalmát, amely csak úgy fődögélt saját levében.
– Hát dobjatok fejbe krumplival, ha tudom… – sóhajtott fel Cukroskata, és kérdőn nézett Vestára, aki épp ekkor csapott a homlokára:
– Azta, kimaradt az előétel! Most mondjátok, milyen vacsora az ilyen?
– Milyen, milyen, most miért mondod? Hiszen még szülinapi zsúrnak is jó lenne! – felelt Lúdanyó.
– De most tényleg, hiszen szőlő és bor is van – kontrázott Trinity.
Ekkor állított be Max, kezében egy nagy tál gombóccal.
– Gyerekek, Chef Viki azt üzeni, mindenki álljon neki karácsonyi ajándékokat gyártani. Bocs, félbeszakítottam valamit?
– Igen, éppen arról beszéltünk, hogy a jótündér-keresztanya direkt hagyta itt a pálcát, és pont azt akarta, hogy mindenki a kezébe vegye, értitek már? – tette fel a költői kérdést Garffyka, és elkezdte összeszedni a maradékokat. – Te is érted, Maimoni?
-Hűha… – vakarta meg a fejét tanácstalanul emez -, te most bolondozol velem?