Ha az ember már három gyereknél sikeres volt abban, hogy azok ne válogassanak az ételeket illetően – azaz ne legyenek finnyásak -, joggal várhatja, hogy a negyedik gyermek is követi majd az őt megelőzők példáját.
Aztán juszt se.
Hatéves Zsófi lányunk egyedül több ételt nem kedvel, mint a három nagyobb összesen. Próbálkoztunk szép szóval, kérleléssel, fenyegetéssel, szidással, de ha a gyerek egyszer már eldöntötte, hogy ő azt a – mondjuk – főzeléket nem szereti, akkor nem eszi meg. Ha hosszas egyezkedés után esetleg hajlandó is megkóstolni (merthogy legtöbbször még idáig sem jut el), addigra már olyan mértékű averzió alakult ki benne az adott étellel szemben, hogy még le sem ér a falat a torkán, már öklendezik, de legalábbis lefelé görbülő szájjal mondja: nem ízlik…
Egy idő után elkezdtünk képzeletbeli listát vezetni a Zsófi által preferált ételekből. Ő maga is szívesen vesz részt ebben a játékban.
– Mit főzöl anya?
– Bolognai spagettit.
– De jó, az listás!
Aztán amikor olyan étel kerül az asztalra, amit eddig még nem kóstolt, az egész család kíváncsian várja Zsófi ítéletét; ő pedig először bizalmatlanul nézegeti a próbafalatot, majd szereplése fontosságának teljes tudatában szájába veszi, lehunyt szemmel ízlelgeti, forgatja. És egyszer csak szemei kipattannak, mosoly ül az arcára, majd vidáman jelenti ki: listás!!!
Ilyenkor persze tapsolunk és éljenzünk, és meg is jegyezzük örömmel, milyen sok étel szerepel már ezen a listán… Ez a játék javított valamit Zsófi kísérletező kedvén, de azért még mindig sokszor hangzik el a refrén: nem ízlik…
Lehet, hogy kicsit elkényeztettük a mi legkisebbünket, de higgyétek el, ennyire nem. Emlékeztek a vakbélgyulladásos sztorira? Ott is látszik, elképesztően nyugodtan, türelmesen viselt el mindent. Zsófi egy tüneményes, szófogadó, engedelmes, szelíd gyerek, életében nem hisztizett; talán egyedül ezen a területen vannak vele komolyabb nézeteltéréseink. Aztán nemrég olvastam a szuperízlelőkről, és az jutott eszembe, mi van akkor, ha Zsófi azért nem eszik meg ennyi mindent, mert tényeg nem ízlik neki?
Az embernek születésekor nagyjából tízezer ízlelőbimbója van, ezek száma öregkorra úgy háromezerre csökken. A legtöbb a nyelven található, de van a szájpadláson, a garatban, az arc belső oldalán is. A szuperízlelőknek háromszor annyi ízlelőbimbójuk van, mint az átlagnak – és ők teszik ki az emberek közel egyharmadát. Statisztikailag tehát abszolúte belefér, hogy a négy gyerekem közül az egyik így járt.
Ez ugyanis inkább rossz, mint jó; a szuperízlelők ízérzékelése sokkal intenzívebb. Főként a keserű és az erős ízeket szúrják ki olyan ételekben is, amelyekben mondjuk egy átlagember nem is érzi, így aztán sokkal nehezebben találnak maguknak olyasmit, amit szeretnek. Ezért tűnhetnek finnyásnak, noha nem azok.
Tehát, kedves szülőtársak, mielőtt legközelebb ráripakodtok válogatós gyermeketekre, gondolkodjatok el ezen… Persze, nem azt mondom én, hogy minden szinten tolerálni kell az ételek turkálását, de mi van, ha szegénynek háromszor annyi az ízlelőbimbója?!
Megjegyzem, erről csupán egyféleképpen bizonyosodhatunk meg: ha megszámoljuk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Na,ezzel az irassal nagy szivesseget tettel a kedves ferjemnek,ugyanis allandoan vitazunk a kajakon,mert neki majdnem semmi nem izlik,vagy a szine miatt nem eszi.Ezek utan mar nincs mentsegem:)))Nagyon tetszik ahogyan irsz.
Akkor érzékszervi bírálónak adjad! :o)
Edó, ha a szín is baj, akkor azt már nem lehet a szuperízlelésre fogni:))És köszi:)
Altair, belegondoltam, valaki megkérdezi a gyereket:”és, Zsófika, mi leszel, ha nagy leszel?””Én? Hát érzékszervi bíráló!”
Lehet az is, hogy a név kötelez. ;-)Én is válogatós vagyok – bár sokat fejlődtem gyerekkori énemhez képest. Az is igaz, hogy nem igazán eszek főzeléket. Viszont resre párolva a zöldséget, megeszem.
Nálunk a kicsi a kevésbé válogatós, a nagy telejes nevelési csőd, ha így vesszük, levesből 3 félét eszik meg szívesen, a másodikok közt sem sokkal jobb a helyzet, pedig nem így szoktattam a hozzátáplálásnál, és jó ideig szinte mindenevő volt. Lehet neki is szuperízlelése van? De ma pl nagyon kiakasztott, eddig mindig szívesen ette a padlizsánkrémet, ma kijelentette, hogy nem szereti, mert kis magok vannak benne, mondom neki eddig is volt benne, nem hatott. Végül mondtam ok, akkor ne egyed, de egyebet sem kapsz, eltelt kb 1,5 óra, és rájött, hogy mégsem zavarják a magok.
Hú, Móni! Ha kivilágosodik újra, és “hármas számú” leányom (aki, ugye, csak három perccel érkezett a “négyes számú” előtt)is kilibben az álmok kapujából, akkor azonnal megszámolom azokat az ízlelőbimbókat!!!! Mert nálunk Klára lányom az, akinek csak egy nyúlfarknyi a “listája”… Lehet, hogy te adtad a megoldókulcsot hozzá?Üdv,B.-F. Szilvi
Kikskukta, hát igen, azért résen kell lenni…:))
Hát, Szilvi, jó számolást!:))Statisztikailag simán belefér… Végülis minden 3. vagy 4. ember szuperízlelő. Állítólag. Biztos születéskor mindenkinek megszámolják.
Tök jó írás!Anno nálunk csak a salátaleves evés alól volt felmentés, az túlment minden határon :-))) Minden mást megettünk tesómmal :-)De azért lennék légy a falon, amikor Zsófi teljesen nyugodt arccal, öntudatosan közli a kérdezővel, hogy érzékszervi bíráló leszek. Nem fodrász meg ilyenek, hanem érzékszervi bíráló :-DDD Hang bennakad…:-DDD
:))
Nálunk kettes számú gyerök nem eszik. Nem csak válogat, hanem nem eszik. Sőt, utál enni! Mindent csak turkál, fanyalog. És ráadásul olyan keszeg, hogy télleg minden csontja zörög. Ha azt mondom, hogy OK, akkor ne egyél, totál boldog arccal vonul el. És nem eszik. És nem zavarja, ha egész nap nem eszik!!! Ha egy jó húsban lévő telivér gyerek lenne, akkor nem zavarna, de így hogy annyira sovány nagyon tud bosszantani a dolog. Szóval szuper ízlelés, ide, vagy szuper ízlelés oda, aki csonti az ne fanyalogjon, hanem egyen és kész! 😀
Hát igen, ilyet is hallottam már. Nem tudom, én mit tennék. Persze, biztos nem hagynám, hogy ne egyen.
Lehet, hogy az én fiammal is ez a baj? Az ő listáján kb. 5-6 étel szerepel. Levest pl. nem eszik, het 1x legfeljebb a levét. Anno az oviba vittünk szűrőt, így szedték neki a levest. Ő azt szokta mondani, hogy “Én még életemben nem voltam éhes.” Ő is attól boldog, ha nem kell enni. Egészen biztos, hogy nem nevelés (és minta) kérdése, mert a nagynak pedig az étkezés a legfontosabb dolog, minden programot ehhez igazít és igazi ínyenc. A kicsivel még az is gond, hogy a zöldség-gyümölcshöz hozzá sem ér. Az asztalhoz se ül le, ha van rajta. 🙁
Az ízlés folyamatosan változik.A tökfőzelékbe évekig bele sem dugta a kanalát.Ma ő eszi belőle a legtöbbet.
Nem lehet hogy babakorukban “rontottuk” el őket? Legalábbis én a lassan 2O éves nagylányomat? Egy éves koráig szopott, közben főztem neki a jobbnál jobb főzelékeket.Jöhetett minden:cékla, krumpli,sütőtök, kelbimbó stb. Mire 3 éves lett, addigra már válogatott.És nem lehet megkóstoltatni vele semmit. Ha egyszer eldöntötte, hogy ő azt a valamit nem szereti, akkor senki nem tudja rábeszélni, hogy a szájába vegye. A 17 éves öccse mindenevő, igazi gourmand. Ő csak fél éves koráig volt hajlandó szopizni, onnantól alternatív megoldások voltak.Vele 3-4 éves koráig voltak evési problémák. Egyszerűen sajnálta az időt az evésre. Az első pár falat után úgy gondolta, hogy ebből elég volt, üvöltött, ha nem vettem ki a székből, mondjuk ha az ölemben etettem az sem volt jó, mert akkor olyan kígyómozgással próbált lecsúszni. És képes volt a következő evésig kaja nélkül ellenni. Szia: Tatin
Tatin, nem hiszem, hogy ez miattunk lenne… Ha csak a saját esetemet nézem – három gyerek nem válogat, ugyanúgy bántunk a negyedikkel is, ő meg finnyás.
Hihiiiiii, nálunk is a negyedik nem eszik. (Aki fiú és csak 3 1/2). A listája nagyon rövid: kenyér sajttal vagy mézzel, tészta mákkal vagy sajttal, néhány leves leve, tejtermék minden mennyiségben (de nem kap sokat, mert ekcémás tőle), körte és néha egy alma. Ja, natúr köles és barna rizs. Tegnap megette a túrós derelyés. Direkt nem lekvárosat vettem, mert azt úgysem…Amúgy egy rémálom, mert mivel vegák vagyunk, így nagyon nehézkiegyensúlyozottan táplálni, pedig a többi gyereknél ilyen aggodalmam nincs, ők biztosan nem szenvednek hiányt semmi fontosban. De Timó….(Ja, semmi szankció nem segít, ha ebédre nem ette meg, vacsorára sem fogja. Viszont olyan hangon visít, hogy éhes és kenyeret kér, hogy úgy fél óra után valaki nem bírja…)
Nálunk is volt egy szigorúan alma / kakaó korszak, esetleg némi húsleves lé. Most sem és akkor sem értettem, hogy akkor mitől nőtt a gyerek. Szerencsére elmúlt, sajnos már nem emlékszem mi volt a taktika, de kinőtte és rendesen evett mostanáig (20, a héten köszönöm nem eszem szénhidrátot korszak kezdődött pedig nem lenne rá szükségeParsley
Parsley,én meg attól tartok, hogy valamelyik hazaállít majd, hogy ő mostantól paleo diétázna… 😀 Hús hússal és semmi gabona…
Mályvacsiga, hát az úgy tényleg elég kacifántos! Parsley, szerencse, hogy már felnőtt…:))
Tetszik! :)Hazamegyek, megszámolom Manóéit 🙂
Tkp. nem is kell mindet: ha a felénél már van tízezer, abba is hagyhatod, biztos, hogy szuperízlelő.:)
Nekem lány (3 éves) a vajat nem hajlandó megenni. Max úgy, ha a pirítósra rácsempészem vagy vajkrémes süti van.A mamánál megeszi a borsót, idehaza a mami levesét amit előtte megevett, nem. Kicsinek nem ette a céklát. most már szereti.Gyümölcs terén csak az alma, szőlő és a görögdinnye jön be. Málnát, meggyet ilyesmit megkóstol, de már köpi is ki.Hogy mi lesz velünk oviban? Nem tudom. … csak látja majd, hogy a többiek mindent megesznek és akkor talán ő is fog enni rendesen.Amúgy súlyban 15kg. … és mozgékony kicsi lány.Nincs esetleg ötleted a vajas problémára? Sajnos így semmilyen szendvicset nem eszik meg. Csak külön a szalámit és a sima kenyeret vagy zsemlét. … amúgy ő keni meg az enyémet, de ha a kezére kerül le kell nyalnom onnan.
Az egyik régi ismerősöm mesélte, hogy még egészen pici volt a gyereke több ilyen fura időszaka is volt. 1 éves kora előtt volt, hogy napokat ébren töltött és nem aludt, később 3-5 éves korában pedig volt olyan időszak, h pl. csak savanyúkáposztát akart enni – végül kiderült, hogy c-vitamin hiánya volt.A hiszti egy dolog, de akár ilyen tudatalatti hiánypótlásos dolog is lehet benne. 🙂