Mazsolás hústekercsek leveles tésztában
Van az úgy, hogy az ember valami nagyot akar, de a durranás helyett csupán halk kis pukkanás hallatszik.
Jó-jó, de nem az igazi.
Pedig a dolognak minden adottsága megvan hozzá, de mégsem. Talán túllőttünk benne valamit, vagy pont ellenkezőleg, nem voltunk elég merészek, hamáregyszer.
Itt vannak például ezek a hústekercsek. Szerintem jó ötlet, büszke is voltam rá, még azt is lefényképeztem, hogyan töltöm meg a tésztát, aztán végül egy csomót hezitáltam azon, feltegyem-e vagy sem. De feltettem, mert 1. azért mégiscsak jó, 2. lehet, hogy valakinek kimondottan fekszik ez az ízvilág, 3. más ízesítéssel az én családom is közfelkiáltással választotta volna meg kedvencnek. Így csak a kísérletezések esetén gyakori “hmm…jó…” volt a reakció.
Hozzávalók:
2 tekercs leveles tészta
Töltelék:
60 dkg darált pulykahús
4 ek zsemlemorzsa
5 dkg szezámmag száraz serpenyőben megpirítva
2 tojás
10 dkg mazsola
kevés fahéj
1 tk majoranna
só, bors
A mazsolát aprítógépben összevágattam, hozzáadtam a tojásokat is, úgy hatékonyabban dolgozott. A töltelék összes hozzávalóját összekevertem.
A leveles tésztát kitekertem, úgy helyeztem el, hogy a hosszabb oldala legyen felém. Négy egyforma széles csíkra vágtam. A húsos masszából kivettem annyit, amennyit egy hengernyi adagnak gondoltam, megformáztam, és a tésztacsíkra tettem.
A húst betekertem a tésztába, ahol körbeért, még ráhagytam egy centit, majd elvágtam a tésztát.
Így jártam el a két csomag leveles tésztával; a végén a maradék kis darabokat “összeragasztottam”, vagyis a széleket egymáshoz nyomkodtam, így újabb adagokat tudtam betölteni. Körülbelül húsz hengert kaptam. Ezeket tepsire sorakoztattam, lekentem tojással, megszórtam reszelt sajttal, és 180 fokon 35 perc alatt megsütöttem.
Fokhagymás paradicsommártást készítettem hozzá:
1 üveg passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro, 690 g, Spar)
2 gerezd összenyomott fokhagyma
1 evőkanál szárított zöldség
só, bors
1 dl fehérbor
1 dl víz
– ezeket főztem össze húsz perc alatt egy edényben.
Szerintem nem volt rossz az elképzelés. Talán a húshoz adhattam volna még egy kis mustárt, az édes mellől kicsit hiányzik a savanykás íz, bár azt gondoltam, a paradicsommártás megadja majd azt, mi kell – nos, nem teljesen.
Lehet, hogy áfonyalekvárral királyság.
Vagy leöntöm vaníliamártással, és jó lesz a VKF-re…
Apropó,
VKF! Ugye, nem felejtitek el? Már csak tíz nap!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
