Jelentkeztem

Tegnap volt a felsőoktatási felvételi lapok beküldésének határideje, és hát újfent előtört tanulási vágyamnak engedve jelentkeztem ide a helyi egyetemre, turizmus-vendéglátás szakra. Így tér(het, ha sikerül) vissza a varga a kaptafához… Amint azt már néhányszor megemlítettem, középiskolai végzettségem vendéglátóipari. Utána egy huszárvágással teológus lettem, majd kilenc év újságíróskodás után posztgraduális képzés keretében e szakmában szereztem felsőfokú képesítést. Aztán másfél évet jártam az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemre, zsidó művelődéstörténet szakra, ahol a jól hangzó kultúrtörténész címet szerezhettem volna meg, ha tudtam volna folytatni a heti egyszeri Budapestre járást. Mivel ez nem ment, itt helyben képeztettem magam lakberendezővé. Most meg, néhány évnyi szünet után – ami azért a szó szoros értelmében mégsem volt szünet, mert folyamatosan tanultam angolul és énekelni – ezt vettem a fejembe. Örülök, hogy olyan férjem van, aki nem vet gátat tanulási vágyaimnak…

Talán azért is alakult ez ki bennem, mert egy időben több, a környezetemben élő kisgyermekes anyukán észrevettem a Gyes-betegség tüneteit, és azt gondoltam, magam esetében a tanulással hatékonyan teszek ellene. Na nem mintha amúgy nagyon otthon üldögéltem volna a gyerekekkel, mivel egyszerűen muszáj volt dolgoznom már egész kicsi koruktól kezdve, a megélhetésünk volt a tét. De azért a Gyes-neurózis megér egy kis kitérőt, mivel nem reprezentatív felmérésem szerint meglehetősen sokan szenvednek tőle, ám a többség nem kap segítséget, mindössze környezete megvetésében részesül nap mint nap. Az anyaggyűjtésben a legnagyobb segítséget a Szabóné Kármán Judit védőnő, mentálhigiénés szakember írása jelentette, amely teljes terjedelmében a babanet.hu oldalon olvasható „Gyes-neurózis” címmel. 

Azt írja, míg a neurózis több formája, a stressz, a kimerültség, a pánikbetegség, a menedzserbetegség társadalmilag elfogadott, a GYES-neurózis ma még pejoratív jelentésű, létezése megosztja a közvéleményt, de még a szakembereket is. Sokan úgy gondolják – s e véleményüknek gyakran hangot is adnak –, hogy a mai anyáknak már semmi sem jó, mindenük megvan: eldobható pelenka, bébiétel és még sorolhatnánk, mégis nyafognak, unatkoznak otthon, jó dolgukban már azt sem tudják, mit csináljanak. Ezt mondja sok esetben a felületes szemlélő, és meg is bélyegzi a társadalmi elvárással szemben nem boldogságot sugárzó anyákat. Ugyanakkor a szakemberek – ha nem előítéletesek – jól ismerik és értelmezik ezt a betegséget. Valós szenvedésnek, valós állapotnak fogadják el az asszony helyzetét, s így tudnak segíteni rajta.

 

A betegség tünetei kezdetben az idegesség, ingerlékenység, sőt, a gyermeksírás, mint idegesítő faktor. Szomatikus tünetek is megjelennek, gyakori vagy állandósult gyomor, illetve fejfájásra panaszkodik az anya. Később depresszió, sivárság, közöny, szorongásos tünetek, félelmek jelentkeznek, mint például az egyedülléttől való félelem, vagy attól, hogy mi lesz, ha a gyerek megnő, s „elhagyja” az anyát. 

A Gyes-neurózis kialakulásának hátterében igen gyakran perfekcionizmus, tökéletességre való törekvés húzódik meg (tökéletes anyává, tökéletes háziasszonnyá kell válnom). 

Mit érez az anya? 

·  az elismerés, megbecsültség érzésének hiánya 

·  “mókuskerék” effektus 

·  minden nap egyforma 

·  nem bírok a gyerekeimmel 

·  egyedül vagyok, mindent nekem kell elvégeznem 

·  a férjem elhanyagol, nincs ideje se rám, se a gyerekeire 

·  nem látom értelmét a munkámnak 

·  nincs kedvem leülni, és játszani a gyerekeimmel 

·  elvárják tőlem, (férj, tágabb család, szomszédok, az egész társadalom) hogy örüljek, amiért itthon lehetek a gyerekeimmel, de engem ez már idegesít, nem elégít ki 

·  szeretnék már valami mást is kezdeni az életemmel 

·  unom, hogy mindig ugyanazt kell csinálnom 

·  úgy érzem, hogy nem vagyok jó anya, jó feleség 

·  talán valami más területen kellene sikerélményt szereznem 

·  lassan már nem is érzem nőnek magam; elhízottnak, rendetlennek látom magam 

·  sehova nem járok, lassan már értelmesen beszélni is elfelejtek, hisz egész nap a gyerekeimmel vagyok itthon 

Mindenképpen van alapjuk az ilyen gondolatoknak; több gyermek nevelése esetén az évek óta tartó fizikai, idegi megterhelés már magában is kiválthatja a tüneteket. Mivel a Gyes-neurózis alapvető problémája a bezártság, fontos, hogy az anya szűkebb környezete támogassa azon lehetőségeket, ami által az anya kikapcsolódhat: négy-hat órás munkavállalás, hetente egy-két óra kimozdulás gyermek nélkül otthonról – ez lehet baráti társaság, de lehet például Gyes-en lévő édesanyák klubja; vagy itt szolgálhat terápiás célt az iskola, a tanulás.

 

Sokszor a gyermekneveléssel kapcsolatos kudarcérzések húzódnak meg a neurózis kialakulásának okai között; ezért érdemes a témával kapcsolatos szakirodalmat olvasni, melyek közül Szabóné Kármán Judit a következőket ajánlja: 

Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő (Gondolat, 1994.)
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek (Park, 1990.)
Dr. James Dobson: Az akaratos gyerek (KIA 1996.)
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Gondolat, 1988.) 

GYES-neurózis esetén a szorongás, félelem igen nagy. Ezt még fokozza az is, hogy az anyák nem mernek róla beszélni, azt hiszik, csak velük fordul elő ilyesmi. Nagy segítség tehát az anyának, ha megoszthatja valakivel a problémáit, hiszen ezek „kibeszélése” már út a gyógyulás felé.