Margó palacsintája, és az én diétás ebédem

Margó, a fodrászom nagyon jót tett velem. Tegnap felhívott, hogy készített nekünk egy tállal az ő díjnyertes káposztás palacsintájából. Azon a szilveszteri főzeversenyen ugyanis, ahol nekem sikerült megcsípnem a fődíjat, őt is a jutalmazandók közé sorolta a zsűri, méghozzá két étellel – az egyik ez a palacsinta volt. 48 jelentkezőből, azt hiszem, ez kivételesen jó teljesítmény. Teljes szívemből kívánom, hogy megtalálja végre az a negyven feletti férfi, aki kedvéért gyakrabban is csillogtathatja majd főzési tudományát.

Először is megpárolt legalább fél kiló savanyú káposztát – amit azért kicsit átöblített előtte. Jó puhára főzte, és amikor már szinte készen volt, hozzáadott 4-5 julienne-re, vagyis gyufaszálszerűre vágott sárgarépát.
Sütött vagy tíz palacsintát, ezeket jó vastagon megtöltötte a répás káposztával. Egy jénaiba szépen lerakta őket, a tetejüket megöntözte egy nagy pohár tejföllel, és vastagon megszórta trappista sajttal. Napraforgómaggal is meghintette, és aztán forró sütőben jól átmelegítette, amíg a sajt meg nem olvadt.
Esssszméletlen finom…
Persze azért a diétámba nem passzol, úgyhogy magamnak összedobtam egy jó kis meleg salátát, hogy addig se kísértsen ez a káposztás ínyencség.
Kevés olajon megpároltam, sőt, kicsit pirítottam is egy fej vöröshagymát, rádobtam kb. 30 dkg szeletelt gombát, két szál sárgarépát szintén julienne-re vágva, rácsavartam fél citrom levét, sóztam, borsoztam, aprított petrezselyemmel is megszórtam. Pár percig pároltam, majd hozzáadtam 3 marék fagyasztott zöldborsót. Addig folytattam a párolást, amíg a borsó meg nem puhult.
Ez tulajdonképpen egy jó alap, sokfelé továbbfejleszthető: most éppen feta sajtot morzsoltam bele, de ehettem volna tejföllel, tojást süthettem volna rá, hús mellé köretként is tálalhattam volna magamnak – de nagyon jó volt csak így magában is.