Nemrég beszereztem egy csomag Ziegler-féle ostya tortalapot. Hat nagy lap van benne, gondoltam, hétvégére jó lesz tartaléknak. Bár még csak péntek este van, egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, ismét csökkentem mogyoróvaj-készletünket, és beépítem valami krémbe, amit az ostyalapok közé töltök. Az elhatározástól számított tíz percen belül az asztalon volt a finom édesség, ami mindenféle adalékanyag nélkül is felveszi a versenyt a legfinomabb nápolyikkal.
Egy edényben 10 dkg vajat habosra kevertem 10 dkg porcukorral, hozzáadtam 20 dkg mogyoróvajat, 2 ek kakaóport. A masszát kétfelé kellett volna osztanom, de nem tudtam, mennyi kell egy “emelethez” – úgy alakult, az alsó szint vastagabb lett. Persze, ez az ízének egyáltalán nem ártott. Így hát összesen három lapot használtam fel a hatból, és ráadásul azonnal fel tudtam szeletelni – kb. 30 darab nápolyi lett belőle. Bizonyára még finomabb lett volna, ha hűtőbe tettem volna, és csak holnap szeleteltem volna fel. Bizonyára. De ezt már nem tudjuk meg.
A fehér ostyadarabok a krém szélén a szeleteléskor keletkezett “szilánkok” – ez is mutatja, mennyire frissek és ropogósak… Nem csoda, hogy a gyermekek folyamatosan rájárnak.
Én pedig suttyomban nyalogattam az edény szélén maradt krémet… mogyorós és csokis… csoki… csoki…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
