Ha ma már egy szalmaszálat sem tennék keresztbe, akkor is nyugodtan dőlhetnék hátra: egy óra intenzív mozgást végeztem – igaz, csak a jobb karommal. Meg is van az eredménye!
Tegnap megérett bennem az elhatározás, hogy ma császármorzsával örvendeztetem meg enyéimet, s főleg szénhidráttól elvont jómagamat. Én ugyan csak az illatot, illetve a jóleső dicsérő szavakat szívom magamba, de már ezért is, meg a néhány ellopott morzsáért is megérte.
A receptet a desszert.eu-n találtam, és annyi dicsérő hozzászólás volt alatta, hogy nem is haboztam, e verzió mellett maradtam. Azt különösen szeretem ezen az oldalon, hogy van a recepetek mellett egy mennyiség-átszámító, így még a szorozgatással sem kell fáradni. Én beütöttem, hogy 6 főre, és már ki is írta a módosított anyaghányadot:
300100 g búzadara
217 g liszt
750250 ml tej
31 teáskanál vanília esszencia
93 db tojássárgája
93 db tojásfehérje
300100 g kristálycukor
1.40.5 db citrom reszelt héja (na azért ezt nem kell komolyan venni:-))
A sütéshez:
15050 g vaj (a fele is elég)
A díszítéshez:
porcukor vagy baracklekvár
A darát összekevertem a liszttel, és hozzáöntöttem a tejet. Egy órát pihentettem.
Ezt követően a tojások sárgáit habosra kevertem a cukorral, és a fehérjét is kemény habbá vertem; mindkét masszát a tejes darához adtam. Hozzákevertem a citromhéjat, a vaníliát, sőt, mazsolát is tettem volna bele (én így szoktam), de nem volt itthon. A legnagyobb magasfalú serpenyőmben vajat forrósítottam – de nem volt szükség 15 dekára, bőven elég volt 7. Beleöntöttem a masszát, és most jött az izommunka: kevertem, amíg morzsákra nem esett. Ez ekkora mennyiségnél most 50 percig tartott. Az alábbi kollázson szereplő fotókat tízpercenként készítettem, jól látható, ahogy párolog a folyadék a masszából, úgy jutunk egyre közelebb a nagymama konyhájában látott állaghoz.
Szerintem nagyjából elronthatatlan, csak kitartás kérdése a megfelelő eredmény. Közben átgondolhatjuk az életünket, végighallgathatunk egy cd-t, angol nyelvleckét vehetünk, verset tanulhatunk, tévét nézhetünk avagy hallgathatunk, vagy egyszerűen csak bambulhatunk bele a serpenyőbe kétségektől gyötörve, hogy te jó ég, lesz ebből valaha igazi császármorzsa?
Lesz.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
