Ott hagytam abba, hogy péntek este bőségesen megvacsoráztunk. Ezt követően moziba mentünk a Sopron Plazába, ahol beültünk a Sherlock Holmes című filmre. Hátizé.
Épp most olvastam Altair bejegyzését a filmről, és nagyjából ugyanazokat mondhatom el, amiket ő. Volt egy időszakom, amikor szinte faltam a Sherlock Holmes-történeteket, így furcsa volt Sir Arthur Conan Doyle jómodorú, igazi gentleman figuráját züllött bunkóként viszontlátni. Guy Ritchie Holmes-a ugyanis ilyen: beszólogat, meglehetősen részeges, rendetlen – cserébe zseni. Watson karaktere talán jobban hasonlít a könyv lapjairól elénk lépő doktorra – noha ő is, akárcsak Holmes, jóval fiatalabb a filmben annál, amit vár az ember. De hát Jude Law-ra és Robert Downey Jr.-ra nem írhattak hatvanéves szerepet… Szóval, amikor a fimben túlzottan elhatalmasodott a fekete mágia, egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy ki kellene menni. Ebben az időszakban gyakran próbáltam kisilabizálni az órámon, mennyi idő is lehet még hátra, de azért csak átpördült a történet, és a végére kiderült, hogy a fekete mágiának látszó gonoszkodás ügyes szemfényvesztés. Kissé erőltetetten, de megoldotta a rejtélyt a rendező, ami sokkal kevésbé lett volna hihető, ha nem RDJ magyarázta volna. Nekem az egyszer nézhető kategóriába tartozott a film. A férjemet viszont olyannyira felidegesítette, hogy be akart ülni még egy mozira. Kizárásos alapon a negyed 11-kor kezdődő Szökőhév (Leap Year) mellett döntöttünk.
Dacára annak, hogy már az elején lehet tudni a történet végét, tetszett. Ketten voltunk az egész moziteremben, és mire a filmnek vége lett, úgy tűnt, az egész plazában nincs már senki rajtunk kívül. Még jó, hogy nem valami összeesküvős-horroros történetet láttunk másodszorra, mert lehet, hogy enyhe hidegleléssel értem volna csak el a kocsiig.
Szóval, a történet főszereplője nagy családi kedvencünk, a Bűbáj című film Giselle-je (ha valaki még nem látta: nézze meg!), Amy Adams itt Anna-t, a szerelme beteljesülését, vagyis az esküvőt váró fiatal nőt alakítja. Anna és Jim már négy éve vannak együtt, ám a leánykérés csak nem akar bekövetkezni. Jim február végén Dublinba utazik egy orvoskonferenciára, Anna pedig elhatározza, utánamegy, és a szüleitől hallott ír népszokás szerint jár el: február 29-én ő kéri meg a férfit – merthogy négyévenként egyszer, ezen a napon a nők ezt megtehetik. Nos, az utazás nem sikerül túl jól, egy vihar miatt Anna nem Dublinba érkezik, hanem egészen máshova, és célja felé törekedve egyre nagyobb kalamajkába sodorja saját magát. A végén kiköt egy Isten háta mögötti kis faluban, ahol végül Declan (Matthew Goode) a kocsmáros (szállodatulajdonos, szakács és taxisofőr) undoknak tűnő személyében talál magának idegenvezetőt. Declan-nek kell a pénz, így 500 Euró fejében rááll arra, hogy Dublinba fuvarozza az amúgy neki nem túl szimpatikus Anna-t. A történetből következik a vége, de nem lövöm le, aranyos film jó poénokkal (tüneményes ír öregekkel), üde színfolt a mostanában látott filmek között.
Háromnegyed egy felé értünk vissza a szállodába, ahol elégedetten hajtottuk álomra fejünket; egyúttal azon drukkoltunk, nagyon ne aludjunk el, mert másnap sok dolgunk volt. Délelőttre belváros-felderítő sétát terveztünk (burkoltan célozgattam nőiruha-üzletek látogatására), 14 órára bejelentettem magunkat a Harrer csokiüzembe kóstolásra, és még a Soproni Borházat is fel kellett kutatnunk, ha már egyszer Szepyke egy külön posztolt szentelt annak, hogy nekem ajánlja…:-) De ezekről majd a folytatásban szólok.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
:o)Mi is megnéztük a Szökőhévet és szerintem is aranyos. :o)Nézzétek meg a Dr. Parnasszus és a képzelet birodalmát is. Hihetetlen lenyűgöző volt számomra. :o) Én isss akarok egy olyan tükröt! :o)
Szerintem meg maradj inkább a főzésnél, a filmkritikát meg hagyd más, hozzáértőbb emberekre. Most komolyan jobban tetszett egy hollywoodi cunci-munci tucatfilm, mint a Sherlock Holmes, ami önmagában többet ér filmművészetileg, mint az elmúlt 10 év összes romantikus nyavalygása, aminek már az elején tudod, mi lesz a vége?
Ezt a filmkritikát én sem értem. Komolyan gondolod, hogy lehet saját véleményed, és azt le is írhatod a saját blogodban? Milyen jó, hogy az ilyen Névtelenek mindig helyreteszik a renitenseket. :)))
Úúúgy szeretem a névtelen beszólogatókat!!! :-))) Olyan hitelesek! Teljesen egyértelmű, hogy semmi mást nem akarnak, mint másokat piszkálni.Pláne hogy a Holmes filmet semmi más nem illeti, csak lehúzás minden sarokból. És pláne hogy mindenkinek az a privát véleménye, ami neki megfelel.Ja, és csak halkan mondom, ez a saját blog-ja. Talán pont itt hadd mondjon azt, ami neki tetszik.Miért esik jól egyáltalán begépelni egy ilyen hozzászólást!?
Ó, köszi, ez már úgy hiányzott! Már azt hittem, valamit nagyon rosszul csinálok, mert velem még soha nem gonoszkodott senki…:)))Ez a véleményem, passz. És az én blogom. Te meg még a nevedet sem vállalod. Miért csak a “hozzáértők” fogalmazhatnak meg filmkritikát? Akkor ezután egy festményről sem mondhatom meg, hogy tetszett-e vagy nem? Mert az sem a szakmám… Viszont te meg ne kritizálj mondjuk ételeket, ha nem vagy minimum szakács.
A “kedves” névtelen milyen butaságot írt! Hogy különb, mint az elmúlt 10 év összes romantikus filmje. Valószínűleg nem túl sok filmet láthatott az elmúlt 10 évben, ha ilyen bátor kijelentéseket mer tenni. :)Képzeld, én is azt magyarázom magam körül mindenkinek, hogy még aki leginkább megfelelt volna a Sherlock Holmesról alkotott képemnek, az pont Jude Law volt, sokkal inkább hasonlított Holmesra, mind külsőleg, mind tulajdonságaiban! :)De Dr. Parnasszust tényleg nézz, igen érdekes meg látványos film! 🙂
Nekem mindenesetre kedvet csináltál a Szökőhév-hez, és örülök, hogy legutóbbi szabad esténken (ugyancsak négy lurkótól elszökve) végül nem a Sherlock Holmes-t választottuk, pedig esélyes volt. Mondjuk, Morganék is szörnyűek voltak…, de legalább fekete mágiának tűnő izé nem volt benne…:-)Üdvözlettel,Balogh-Ficsor Szilviaegy zugolvasód (eddig)
Kedves Szilvi, a következő este filmje volt a Morganék… arról is fogok írni. Hááááát… még egyszer nem nézném meg…:)
Hát ez a névtelen…. Ki nem állhatom az ilyeneket! A nevét nem meri vállalni, de azért ahhoz van képe, hogy ilyen stílusban irkáljon. Csak azért, mert valakinek más a véleménye ( ó micsoda borzalom!)egy filmről, mint neki.Amúgy én még senkitől sem hallottam jót erről a filmről..:-))Örülök, hogy ki tudtatok kapcsolódni egy kicsit, megérdemlitek! 🙂
Nagyon klassz, hogy megnyerted ezt a hétvégét. Egy kincs ha az ember a nagycsaládos voltából kicsit ki tud kapcsolni. Névtelennek meg toll a fülébe! Én egyébként nagyon kiakadtam, hogy megint okkult tucat hülyeségekkel traktálják a népet.
Sherlock Holmeshoz annyit szólnék hozzá, hogy az öcsémék és a korosztályomból sokan nagyon szerették. Tűrhető, nemcsupaizomagy akciófilm, némi okfejtéssel megfejelve.Sherlock Holmest ehhez nem szabad ismerni. 🙂 Vagy nagyon el kell felejteni. És akkor jó ki szombat esti lötyögés Jude Lawval és Robert D. Juniorral.. 🙂
Edina, köszi:)Jehudit, a végén azért könnyebbültem meg,mert kiderült, hogy az okkultizmus ezúttal csak szemfényvesztés.Száva, ebben valószínűleg igazad van.:)
Tökéletesen egyetértek a Sherlock Holmes filmmel kapcsolatban. Nekem elég nagy csalódás volt. Izgatottan vártam már, hogy menjünk a moziba, de aztán… Valahogy úgy voltam vele, hogy elnézném, hogy a karakterek egyáltalán nem “angolosak”, ha cserébe nagyon ütős lenne a történet. És fordítva: nagyon jól megformált karakterekkel még egy lazább történet is elmenne. De hát sajnos mindkettő rossz volt, pont ugyanezzel a kifejezéssel írtam le én is: egyszer nézhető. Kriszta