Tíz éve járunk ugyanabba a videotékába (még mindig így hívjuk, pedig már nem is lehet videokazettát kölcsönözni…). Mindig pénteken megyünk, a péntek a kölcsönzős nap, választ egy mesét Zsófika, egy izgalmas filmet a két fiú, egy romantikusat Nóri, és egy valamilyet mi – már ha találunk. Mivel a téka kapcsolt vállalkozásként televíziók és egyéb műszaki cikkek árusításával is foglalkozik, egy éppen divatos tévén mindig megy valamilyen film. Kell mennie. Nem is volt ebből gond soha.
A két alkalmazott ismert bennünket, ismerték az ízlésünket, ráadásul kedvesek voltak.Azonban most – kis időbeli eltéréssel – hirtelen eltűntek. Külföldre mentek dolgozni. Vannak helyettük újak: egy kedvesebb barna, és egy fiatal, festett, de mégis igazi szőke. Ez utóbbi volt az üzletben most pénteken, amikor a két lányommal (13 és 6 éves) beléptem. Rajtunk kívül egy nagymama volt még ott a nyolcéves-forma unokájával. A tévén futó filmben félpercen belül meglehetősen naturálisan ábrázolt szexjelenet volt látható; lendületes mozdulatok, nyögések, lihegések. Azonnal szóltam a szőkének:
– Ne haragudj, ezt légy szíves, ugrasd el!
Néz rám, mint valami őskövületre, és még vissza is kérdez:
– Miért?
– Azért, mert ez nem kisgyerekeknek való tartalom. Nem szeretném, hogy a gyerekeim ezt nézzék.
Erre, a száját húzogatva odébbugratta a jelenetet, de azért megjegyezte:
– Akkor nem kell nézni.
– És mégis hogyan gondoltad? Álljak itt a tévé mellett, és figyeljem őket, épp merre jár a tekintetük? Ez nem tizenkét éven aluliaknak való tartalom, és itt több tizenkét éven aluli gyerek is van. Ennyi.
– De hát most már majdnem minden filmben van ilyen jelenet, nem értem…
– Az én gyerekeim nem néznek ilyen filmeket. Ha mégis van benne ilyen jellegű jelenet, eltekerik. De hidd el, nem kötekedni akarok: egészen egyszerűen nem nekik való.
És tényleg nem értette. Úgyhogy, innentől kezdve nem is láttam értelmét, hogy további vitába bonyolódjam vele. Amit kértem, azt végülis megtette, a probléma forrása megszűnt – vagy legalábbis látszólag. Mert semmi nem garantálja, hogy jövő pénteken nem egy pornó- vagy horrorfilm kellős közepén érkezünk a szokásos kölcsönzői programra.
Nagyon-nagyon nem mindegy, milyen filmeket néznek a gyerekek. Kiss Judit, az Oktatásszervező és Kutató Intézet kutatásszervezője tanulmányában a következőket írja:
“A pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk, kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A közösségekben spontán módon alakulnak ki szocioszexuális kapcsolatok, ezekben főként a felnőttektől látott viselkedést utánozzák. A szülők ebben az időszakban általában még elzárkóznak a nemiségre vonatkozó ismeretek átadásától, így a gyerekek a televízióban látottakat próbálják saját életükben „alkalmazni”, sokszor épp szándékukkal ellentétes hatást váltva ki ezzel (előfordult már, hogy egy kisgyerek filmbéli kedvencétől ellesve szerelmének kimutatására pofonokat használt…).
A szexuális érettség bekövetkeztéig nemcsak a kortárs kapcsolatokból, hanem a televízióból is rengeteg szexuális tartalmú inger éri a gyerekeket. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet vagy undort válthatnak ki, meghatározva ezzel a szexualitáshoz való későbbi viszonyulást. A gyerekek fantáziájában a látott képek felértékelődnek, bizonyos fokig rögzülnek, izgalmi állapotot okozva. Serdülőkorban ennek következményeként akár homoszexualitás is létrejöhet. Rorschach-teszt segítségével vizsgáltak sokat tévéző gyerekeket, melynek során megdöbbentő eredmények születtek. Néhányuk számára olyan szexuális tartalmú képek rajzolódtak ki a teszt lapjain, amelyek testeket ábrázoltak, a természetestől teljesen eltérő módon, egy 11 éves kislány a következőket „látta”: „Két nő táncol két férfi hátán, félbe vannak szakítva, csak a szoknyájuk látszik egészben. És ekkor itt összeér, mondjuk a két férfi feneke…” (Vetró–Csapó 1991, 66.) A televízió felerősítheti a személyiségben már meglévő devianciát, ugyanakkor pozitív választ is adhat a nemiséggel kapcsolatos kérdésekre, az ismeretterjesztő tartalmú műsorok tárgyilagos hangvétele csökkentheti a témával kapcsolatos izgalmi szintet.”
És ez csak a szex, az erőszakos jelenetekről nem is beszéltünk.
A kis szemtelen… még vissza is kaffogott – durrogtam magamban hazafelé, és azon gondolkodtam, mit kellett volna még mondanom a kiscsajnak. Utólag mindig olyan okos vagyok, de a helyszínen visszafogom magam. Úgyhogy egy jó kis fehérjés étel elkészítésébe fojtottam indulataimat.
Hozzávalók (2 kis adaghoz)
fél pagodakarfiol (de lehet brokkoli, karfiol – bármi)
15 deka túró
só, bors, szerecsendió
3 dkg kéksajt
10 deka ízlés szerinti reszelt sajt a tetejére
A rózsáira szedett pagodakarfiolt kuktában forrás után pár percig főztem, majd leszűrtem.Villával összetörtem, hozzákevertem a kéksajtot, a túrót, a sót, a fűszereket. Ezekbe a kis formákba adagoltam a masszát, megszórtam reszelt sajttal (házi tehénsajtom volt csak, ami nem annyira olvadós, viszont remek az íze), és 190 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem.
Mire megettem, le is higgadtam.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
