A női táska rejtelmei

Van most ez a jó kis körjáték, a címe “Mit rejt a táskád?” Tőlem Mandy Tarragon és Mária érdeklődött. Hát tessék.
Az utóbbi időben elhatalmasodott táskamániámnak köszönhetően nem gyűlik fel egyikben sem több évre visszamenőleg ez-az. Bár, ez így nem felel meg a valóságnak, mert a nyári táskákban télre benne maradnak a holmik, és ugyanígy a téliekben is nyárra. Ér néha kellemes meglepetés, mondjuk augusztusban találok egy bujkáló ötszázast  valamelyik alig használatos példány titkos rekeszében, amelyik a szűkebb napokon végzett kutató hadművelet során elkerülte a figyelmemet. De ez ritka.
Szóval, egy ideje szimultán több táskát használok egy évszakban: egy helyes kis barnát, egy feketét, egy nagy színeset, amibe A/4-es cuccok is beleférnek; aztán egy textil anyagú A/4-es méretűt, amit viszont esőben/hóban nem hordhatok, mert beázik. Továbbá van egy alkalmi kis feketém, aztán egy bőr hátizsákfazonú… azt ebben a szezonban még elő sem vettem. És van még. Nem tudom, minek köszönhető ez. Sokáig egytáskás voltam, nem is voltak olyan gondjaim, hogy pont a másik táskában maradt az, ami nagyon-nagyon kellene. Akkoriban tényleg sok cuccot hordtam magamnál: plüssjátékot, könyvet, diákcsemegét, jegyzetfüzetet, diktafont, tollakat, papírzsepit, persze a használtakat is… Ebben az időben a férjem azt mondta, ő nem nyúl bele a táskámba, nehogy megharapja valami. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy újra és újra táskákat nézek, és elkezdtem vásárolni, leárazva, akcióban, azt a bizonyos “nemlehetettotthagyni” kategóriát. Kicsiket, nagyokat, még nagyobbakat…
Utána (előtte? közben?) ugyanez történt cipőfronton is. A lányom már időnként megjegyzéseket tesz a gyűjteményem nagyságára, de az a helyzet, hogy számos cipőm közül van jónéhány, amit csak egyszer-egyszer lehet felvenni, mert szép ugyan, de a hordása közben kiderült, hogy nem kényelmes, és soha nem is lesz az. Néha azért megszellőztetem a lábamon, megszenvedek vele, aztán visszaküldöm a dobozába. Egyszer például rendeltem egy cipőt a cipoexpress.hu-n. Tök jó ötlet, kiviszi a futár, felpróbálod, aztán ha tetszik, megveszed, ha nem, nem. Na, hozta a srác, felpróbáltam, mondom, jó lesz; kifizettem, elment, és akkor vettem észre, amikor jobban figyelgettem, hogy az egyik cipő ki van fakulva a másikhoz képest, gondolom, kirakatban lehetett. Egyszer sem volt a lábamon, ahhoz sajnos lusta voltam, hogy utánajárjak, és visszavetessem. Úgyhogy itt van a szekrényben, foglalja a helyet. Valami jobb elől.
Ne gondoljátok, hogy cipő- és táskavásárlással telik az életem… De időnként, amikor pénz áll a házhoz, egyszerűen mint hangulatjavító intézkedést, meg kell tennem: muszáj vásárolnom valamit! És olyankor beugrik vagy egy táska, vagy egy cipő…
Ami állandó: a pénztárcám. Azt ritkán cserélem, csak amikor már szakadozni kezd. A jelenlegit Nóra lányom hozta nekem Londonból, csini, praktikus, szeretem. De egyre nehezebb bepatentolnom, mert sajnos mindenféle fecnit beletuszkolok. Vannak nálam törzsvásárlói kártyák, rengeteg, két bankkártya,újságíró-igazolvány, amelyre utoljára 2001-ben vettem érvényesítő matricát. Úgyhogy szerintem már ki is rúgtak rég a MÚOSZ-ból… Vannak pontgyűjtő füzeteim, olyanok is, amelyek már lejártak. Itt van persze a személyim, jogsítványom, útlevelem (hátha hirtelen utazom külföldre) a férjemé kivételével mindenki TAJ-száma, három könyvtári olvasójegy, hidegétel-utalvány, banki befizetést igazoló szelvények, bolti blokkok, feladóvevények, pontgyűjtőfüzetbe való, ám nem beragasztott pontok,  a főállású anyasági “fizetésem” kifizetési szelvénye.
Ja, és némi pénz… de az a legkevesebb.

Nagyon érdekelne, hogy mit rejthet egy hatgyerekes dolgozó anyuka, Virág táskája…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)