Ím elkészült a nagy mű…

…a pörkölt fogy, az alkotó pihen.

Így kerek a történet: beszámoltam a kalandról, az ezt követő ajándékról – most pedig bemutatom, mi lett a szarvashúsból. Szarvaspörkölt erdei gombákkal, dödöllével. Óriási.
Bár megvolt a koncepcióm, hogyan készítem el, egy kicsit kalandosabbra sikerült a dolog. Szombat reggel a húst bepácoltam vörösbor, olaj, mustár, és egy csomag Kotányi Mix Vadak fűszerkeverék elegyébe, gondoltam, vasárnap majd jó lesz ebédre. De a vasárnap másképp alakult, a hús a páclében a hűtőben maradt. Hétfőn délután csaptam a homlokomra, hú, a szarvashús, na nem baj, kedden jó lesz ebédre. Kedden délelőtt azonban váratlan tennivalóim akadtak, így este kilenckor hívtam vad- és halszakértőnket, Pityut: meddig áll el a hús a páclében? Miután megtudakolta a lé összetételét, felelőssége teljes tudatában kijelentette, a vörösbor miatt két nap. Háááát, mondom, a harmadikat tölti. Hmm. Dobd be a fagyasztóba – javasolta. Azonban inkább úgy döntöttem, elindítom a pörköltet, és majd szerdán délelőtt befejezem. Úgyis kell még vennem hozzá szárított erdei gombakeveréket, csak el ne felejtsem – gondolkodtam.
A hozzávalók listája ekkora már kirajzolódott bennem:
1 kg szarvashús
2 nagy fej hagyma
1 kis paradicsompüré (80 g)
2,5 dl vörösbor
1 doboz (25 g) “Szárított erdei gombakeverék vargányával” (Erdészné gombája sorozat)
2 gerezd fokhagyma
1 tk pirospaprika
1 kk köménymag
só, bors

Tehát este tízkor két hatalmas fej vöröshagymát apróra vágtam pár pillanat alatt miszlikre vágattam az aprítóval, és három evőkanál libazsíron (lehet, hogy a sertés jobb lett volna, de ez volt itthon; az ízét tekintve pedig nem ártott neki, az biztos) elindítottam. Időnként kevertem rajta egyet, közben kivettem a pácléből a húst, kicsit letisztogattam a rátapadt babérlevél-daraboktól, és felkockáztam. Mire végeztem, a hagyma aranyszínű lett, megérett arra, hogy a húst rátegyem. Jól át is kevergettem, és így sütögettem őket együtt jó negyedórán át. Ekkor beletettem a paradicsompürét, ismét kevergettem kissé, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, sóztam, borsoztam, majd amikor felforrt, elzártam a gázt. Tizenegy felé járt már. Kicsit tettem-vettem, vártam, hogy hűljön, és a hűtőbe tettem az edényt. Későn fekvő vagyok.
Másnap elmentem bevásárolni, hogy szert tegyek többek között megfelelő minőségű vörösborra, illetve a már említett szárított gombára.
Hazatérve a gombát beáztattam, a szarvast pedig újra a tűzhelyre tettem. Épphogy beleöntöttem az első deci vörösbort, azt mondja a férjem, most gyorsan el kell ugranunk valahova, nekem is jönnöm kell. Jó-jó, de mikorra lesz pörköltünk, pláne dödöllénk hozzá, ha ez így megy tovább?
De tudjuk jól, mindennek rendelt ideje van. Előbb-utóbb meglesz ez is, az is.
Szóval, abszolút takarékon, borral felöntve otthagytam a pörköltet, és nem ártottam vele neki – konstatáltam, amikor félóra múlva visszatértem. Azonban a dolgok állása miatt hamarosan ismét távoznom kellett.
Ekkor már a gombát is hozzáadtam, meg a két gerezd összenyomott fokhagymát, a gomba áztatólevével és a vörösbor másik felével öntöttem fel.
Egy óra múlva hazatérve már csak a köménymagot, és azt a kis pirospaprikát tettem bele, mivel azt korábban elfelejtettem; ezeken, illetve a són és a borson kívül a főzés során más fűszerre nem volt szükség, mivel a pácélből maradt annyi a húsokon, hogy bőven beízesítette a pörköltet. Kicsit még hagytam finoman forrni, majd ünnepélyesen elzártam a lángot.
A szarvaspörkölt késznek ítéltetett. És fantasztikus lett.
Már “csak” a dödölle volt hátra, amihez időközben a krumplit megfőztem. De erről inkább holnap mesélek. Nem ment baki nélkül.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)