Hét pontban hirtelen
Köszönöm Espernek, Magnyesnek, sedithnek és Vikinek, hogy megtisztelt ezzel a díjjal:
A szabályok értelmében be kell linkelnem, aki(k)től kaptam, ki kell tennem a logót a blogba, mesélnem kell magamról hét, azaz hetes dolgot, amit még nem mondtam el…
Hát akkor lássuk.
1. Simán el tudom képzelni az életünket egy másik országban. A mai élményeim ismét felerősítették bennem a vágyat, hogy el innen, amíg lehet! Elmeséljem? Na jó, az egyiket. Előrebocsátom, ez csak egy apró nüansz.
Az autónk amerikai származású, hat éve vettük, illetve a felét gyakorlatilag ajándékba kaptuk. Egyszer majd ennek a történetét is leírom, nagyon jó! Szóval, egy hétszemélyes Chryslerről van szó, belül bőr, gyári sötétített üvegek, szuper tényleg. Na, lejárt a műszaki. A férjem ma reggel le is vitte a szervizbe, ahol eddig háromszor műszakizták az autót. Mondja az egyik szerelő: nem jók a fényszórók, nincs bennük az E betű. Ki kell cserélni.
– Mi van? – kérdezte döbbenten a férjem.
– Nem európai szabvány a fényszóró.
– Persze, gyári amerikai.
– Az nem jó. Ki kell cserélni.
– De hát háromszor műszakiztátok ezt a kocsit, eddig jó volt, most meg nem?
– Ja, hát január 1-től más szabályok vannak. Ha nincs E betű, nincs műszaki. Nekünk azt videóra kell venni. És a sötétített üvegekről meg hozzál papírt, hogy engedélyezve van.
– Ember, gyárilag ilyen! És csak hátul sötétített, elöl színezett…
– Nem baj. Akkor is kell a papír. És még jó, hogy én ezeket most észrevettem, mert ha bement volna a műszakira, visszadobták volna.
És nincs műszaki. Eddig sima ügy volt. A fényszórók cseréje benne lenne egy olyan 140 ezer forintban – két nyavalyás E betű miatt; a másik dolgot nem is tudom. Emberek, hová tartunk? Hova szabályozzák agyon még az életet? Miért kötik gúzsba az embereket a sok hülye agyatlan rendelettel?
Na jó, erről ennyit.
2. Borzasztóan nehezen viselem a képmutatást, a képmutató embereket. Egyre nehezebben.
3. Viszonylag könnyen megbocsátok, nem vagyok haragtartó. Inkább azt mondom, borítsunk fátylat rá, aztán legfeljebb azzal az emberrel nem lesz közös ügyem többé.
4. Optimista vagyok. Annak ellenére, amit az 1-es pontban írtam, azért mindig reménykedem, hogy lesz ez még jobb is…
5. Sajnos, magammal, pontosabban az alkatommal még mindig nem tudok kibékülni. Jelenleg a 874. fogyókúrámnál tartok, de most legalább aktívan sportolok is mellette. Előfordult már, hogy elértem az általam kívánatos súlyt, én boldog voltam, a férjem kevésbé – olyan helyről is ment le jócskán zsír, ahonnan szerinte nem szabadott volna…. Úgyhogy ő mindig örömmel üdvözli, ha visszahízom. Mert mindig visszahízom. Ez van.
6. Énekelni tanulok.
7. Idén szeretnék jelentkezni az itteni egyetemre, turizmus-vendéglátás szakra. Csak lehet, hogy az érettségi eredményeim alapján nem leszek elég jó… Egy újabb hülyeség: nincs felvételi, az érettségi számít; mindegy, hogy húsz éve, éppen kinőve a lázadó kamaszkorból produkáltad, és hiába hülyültél/okosodtál azóta, akkor is csak az számít.
Hát, hirtelen ezt a hét pontot hoztam össze.
A díjat tovább is kellene adnom; de az a helyzet, hogy annyi mindenkinél láttam már, hogy akiket most hirtelen megnéztem, már mindnél ott virít, aztán van, akiről tudom, hogy nem bírja az ilyen díjátadósdit… Úgyhogy szóljon, aki vallani szeretne magáról.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)