Múlt hét vége felé meséltem, hogy segítettem egy bácsin, akinek lerobbant az autója. Akkor megígérte, hogy hoz majd egy kis szarvashúst hálája jeléül.
Tegnap este aztán csengettek. A férjem ment le a kapuhoz, és egy csomaggal tért vissza: igen, az idős úr volt az, hozott egy kiló szarvashúst, mellé pedig egy palackkal a saját vörösborából. Nem akart bejönni, ezt sajnáltam, szívesen beszélgettem volna vele egy kicsit.
Szóval, lesz szarvaspörkölt dödöllével.
Majd viszek neki belőle kóstolót…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
de jo, hogy igy fejezodott be a tortenet!
Biztos voltam benne, hogy így lesz 🙂
eddig nem kommenteltem, csak csendben itt voltam, olvastam, tanultam. de most már muszáj: tudtam tudtamtudtam, hogy így lesz!egyem a szívét a bácsinak! akkor is könnyeztem meg most is.ja, imádom a blogod! 🙂
Szerintem ez a történet csak most kezdődik:O)
Klasszikust idézve, bár csak a tartalma helytálló: “this is the beggining of a beautiful friendship”Ez eddig a második szép estém ezzel a történettel, köszönöm.Erika
Egyetértek az előttem szólókkal, tudtam, tudtam, tudtam….!Biztos voltam benne,hogy jön az idős úr és elkészül az a finom szarvashús!:)
ha arra járok, becsengethetek? Ha igen, tuti hogy arra járok:-)
Persze, Max! Te mit hozol? 😀
Engem nem lepett meg! Jó étvágyat hozzá!:) Bár ide is fénypostázhatnál egy falatkát!:)
Mit szeretnél? Egy jó parfétorta?
Nem volt kétségem afelől, hogy így lesz.Viszont annyira “Mónis”, hogy azonnal az jutott eszedbe, hogy, majd viszel neki kóstolót. Nagyon nagy szíved van!ui. Ha beinvitál bemész hozzá egy kicsit beszélgetni? Ágnes
Szóval, bevallom, én is biztos voltam benne, hogy jönni fog a bácsi. Csak azt sajnálom, hogy nem én mentem le hozzá. De nem baj, végülis tudom, hol lakik. Egyébként a férjemnek elmondta, ez volt élete első műtétje…:))) (82 éves)
Max, ha tudsz valami diétás változatot… Sajnos muszáj volt nekiállnom kicsit diétázni, sok volt a karácsonyi jókból, amik zsírpárna formájában manifesztálódtak rajtam itt-ott. 🙁
Ágnes, bemennék, be én! Még talán diktafont is vinnék magammal, legalábbis az agyamat felvevő módba állítanám, és beszéltetném!
Én már az olvasáskor is végigbőgtem az egész történetet, és TUDTAM,tudtam,tudtam, hogy igy lesz. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon mit érezhetett a bácsi addig, amig nem kapott segítséget, és milyen boldog lehet, hogy,viszonozta. (volt nekem is egy ilyen történetem, s azonnal ez jutott eszembe)