Vacsorakedvenc: raclette

A karácsonyi ajándékosztásnál jót derültünk azon, hogy a sógornőmmel ugyanazt vettük egymásnak: raclette-sütőt. Ez a kis asztali grillező készülék svájci találmány, eredetileg sajtot olvasztottak benne/rajta, hogy aztán főtt krumplira, vagy pirított kenyérre tegyék, és gyöngyhagymával, csemege uborkával fogyasszák el.

Azonban sokkal széleskörűbben használható: a felső lapján süthetünk húsokat, kolbászt, virslit, míg az alsó lapátkákba nemcsak sajtot, zsengébb zöldségeket is tehetünk.

Téli estéken remek szórakozás családdal, barátokkal. A házigazda részéről igényel némi előkészületet, de a sütést mindenki maga végzi a saját étvágya és elképzelése szerint. Cserébe egy kis kajaszaggal kell számolni, de megéri.

A raclette-sütőt az asztal közepére tesszük, körülötte elhelyezzük az alapanyagokat: pácolt hússzeleteket, bevagdosott kolbászokat, virsliket, darabolt szalonnát, különböző sajtokat. Állítólag létezik direkt Raclette-sajt, én még nem találkoztam vele; a partihoz tökéletesen megfelel bármilyen zsíros sajt, camembert, appenzeller, gruyere, kecske- és juhsajt, mozzarella, de a trappista is. Szintén odakészítünk még egy kis szeletelt vöröshagymát, padlizsánt, cukkinit, paradicsomot, paprikát, némi savanyúságot, kenyeret, héjában sült krumplit, lehet almát, körtét, diót, önteteket, szószokat  – határt csak a lehetőségeink és a fantáziánk szabhat. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az olvasztott sajt nehéz étel, könnyen megfekszi a gyomrot; épp ezért tradicionálisan száraz fehérbort vagy teát isznak raclettezés közben, semmiképpen sem hideg üdítőt.

Ha mindent odakészítettünk, indulhat a buli.

A felső kép innen.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »