A kuktáról egy s más

Ajándékba vettem egy kuktát a legfiatalabb sógornőmnek; azt mondta, sosem volt neki, és nem is gondolta, hogy lesz, mert nem tudja, hogyan kell használni. Sőt, fél is tőle, ha egészen őszinte akar lenni.
Valaha én is féltem, és tudatlanságom miatt el is ajándékoztam egy kisebbfajtát. Szerencsére, pár éve kaptam egyet újra, egy jó nagyot, azóta lelkes használója vagyok.

Egy kis történelem

Az edény elődjét Denis Papin francia fizikus találta fel. Azt vizsgálta, hogy nyomás hatására hogyan változik a víz forráshőmérséklete; rájött, hogy a nagyobb nyomás magasabb hőmérséklettel párosul. Felfedezését bizonyítandó, 1679-ben légmentesen záródó, túlnyomásszabályozó szeleppel ellátott fazekat alkotott; a Papin-fazék 1681-ben került kereskedelmi forgalomba, de kellett még háromszáz év, mire igazán sikere lett. Úgyhogy a feltaláló – aki egyébként első volt a dugattyús  gőzgép alkotásában is -, ahogy ez oly sokszor lenni szokott,  szegényen és magányosan halt meg Londonban, 1712-ben.

Miért is félünk tőle?
Hát mert mi van, ha felrobban? Leforráz? Beteríti a konyha falát mindenfélével? A gyerek meg pont ott téblábol???
Szóval, van néhány alapszabály, amit ha betartunk, nem lesz semmi baj.

1. A fedő jól záródjon.
Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy amikor már meleg az étel az edényben, de még nem forr, megnézzük, hogy a szelep a felemelésekor pisszen-e, azaz távozik-e rajta keresztül gőz. Ha igen, akkor ezt a pontot kipipáltuk. Ha nem, akkor meg kell igazítanunk a fedőt, vagy az az alatti gumitömítést.
2. A kuktában levő folyadék szintje ne legyen magasabban az edény kétharmadánál.
Ezt komolyan kell venni, én a múltkor kicsit tovább engedtem a vizet, sok sóletet készítettem, és bizony a szelepből nemcsak gőz jött, hanem rengeteg forró lé. Nem, nem robbant fel, de összefröcsölt mindent.
3. A fedelet TILOS kinyitni, amíg az edényben gőznyomás van.
Hát ezt egyszer mégis megpróbáltam; óriási szerencsém volt, hogy nem égettem össze magam teljesen, ugyanis az étel úgy futott kifelé a kuktából, hogy győztem elugrani. Azóta tudom,  hogy vagy a szelepen át kell leereszteni a gőzt (én ezt szoktam csinálni), vagy hideg vízzel kell hűteni az edényt (nem a szelepet).
4. Amikor a kuktában forr az étel – egyébként 120 fokon történik ez, tudtátok? -, a szelep sípolni kezd. Ekkor teljesen takarékra kell venni a lángot, hogy az edény csak csendesen “pöszörögjön”. Az egyes ételekre vonatkozó főzési időket mindig a forrástól kezdve számítjuk.
A kuktával 30-40 százalékkal kevesebb idő alatt, tehát jóval kevesebb energia felhasználásával készíthetjük el az ételeinket, és azok vitamin- és ásványi só tartalma is jobban megmarad. Nagyon praktikus  párolóbetétet használni hozzá, elég aláönteni 1,5 dl vizet, és a betétre helyezni a zöldségeket, szelet húsokat. A babot, lencsét viszont annyi vízben tesszük fel, amennyi ellepi.
F. Nagy Angéla “Fiatalok főzőiskolája” című könyvében a következő főzési időket adta meg:

(Táblázat: Konyhamester)

Újonc kuktázóknak javaslom, kezdjék krumplifőzéssel. Aztán próbálkozzanak csak, előbb-utóbb megszeretik.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)