Nekem ez volt a menzai kedvencem, azt hiszem. Gyümölcsmártás – többnyire meggy – és rengeteg dara. A hús nem is volt érdekes. A meggy sem. Csak a dara és a mártás leve. Amikor kezdő háziasszonyként először nekiálltam ezeknek, komoly kudarc ért; na nem a gyümölcsmártás miatt, az egyszerű. A pirított dara készítését viszont senki nem mondta el, olyan magától értetődő volt, mint a leves berántása, gondolom. Aztán úgy odaégett, hogy egy napig szellőztettem utána, mégis érzetem a szagát. Később rájöttem, hogy valóban egyszerű, de néhány trükköt tudni kel hozzá, hogy úgy sikerüljön, ahogy kell.
A mártás készülhet friss, fagyasztott és konzerv meggyből. Ilyenkor télen értelemszerűen a két utóbbi verzióból válogathatunk. A fagyasztott esetében feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi. Dobunk a vízbe fél citromot, akinek van fűszerzacskója, az abba tehet pár darab egész fahéjat és szegfűszeget. Én őrölttel is szoktam készíteni, azt viszont nem szeretem, ha a kemény fűszerdarabokat a számból kell kihalásznom. Dobhatunk bele fél vaníliarudat is. Tehát, a vizet ízlés szerint megcukrozzuk, és amikor forr, 3-5 deci tejfölben elkevert 3-4 evőkanál liszttel behabarjuk. Vagyis: a legjobb, ha egy kis edényben habverővel összekeverjük a tejfölt a liszttel, és közben merünk hozzá a meggy levéből. Higítgatjuk vele, majd amikor úgy látjuk, hogy már nem csomós, beleborítjuk a lábasba, és gyorsan elkeverjük. Felforraljuk, és elzárjuk alatta a lángot. Kidobjuk belőle a citromot. Konzerv esetében ugyanígy járunk el, csak nem nagyon kell hozzá plusz vizet engednünk. Na és most jön a dara. Fontos, milyen edényben készül, mert vacak vékonyaljúban pillanatok alatt megég. Én leginkább a vastagtalpú serpenyőmet szeretem erre a célra befogni. Ugyancsak lényeges, hogy az edényünknek legyen fedője, amit a kezünk ügyébe készítünk. Tehát 3-4 evőkanál olajat hevíteni kezdünk, és amikor elég meleg, beleöntünk egy pohárnyi darát (mivel mi sokan vagyunk, 3 decissel dolgozom). A poharat teleöntjük hideg vízzel, és a tűzhely mellé tesszük. Folyamatosan keverjük a darát, közben adunk hozzá fél kávéskanál sót. Ez fontos, ha nincs benne só, ízetlen lesz. Tehát keverjük, keverjük – nem hagyjuk ott! -, és egyszer csak észrevesszük, hogy az alja pirul. Fokozott figyelemmel keverjük, és pár perc múlva, amikor úgy látjuk, egyenletesen átpirult, de nem ég, ráborítjuk a pohár vizet, majd gyorsan még egyet, átkeverjük, lefedjük, elzárjuk a lángot. Öt perc alatt beszívja a vizet, akkor újra alaposan átforgatjuk, és lehet tálalni.
A menzán tettek mellé egy szeletet a levesben főtt marhahúsból is, de nekem ez nem hiányzik.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
