Elkészült az első adag mákos bejgli (vagy inkább bejglis mák); remek lett, viszont a receptet illetően lenne néhány helyesbítésem.
Azt a leírást követtem, ami alapján tavaly készítettem, és azt kell látnom, kissé slendrián voltam akkor. Ez betudható kezdő bloggerségemnek, de meglehetősen kellemetlen annak, aki mondjuk úgy akarná csinálni, ahogy én anno itt állítottam.
A töltelék hozzávalóit a következőképp jegyeztem le:
A tészta hozzávalóival semmi gond:
25 dkg vaj
2 tojássárga
1 dl tej
3 ek. cukor
2 dkg élesztő
só
Na de most jön az, amit revideálnom kell.
“A tésztához a hozzávalókat a tejjel kezdve a kenyérsütőgépbe dobáltam, és összekevertettem vele, úgy 20 perc alatt.” Ööö… Hát, ez így elég hülyén hangzik, és nem is emlékszem rá, hogyan csináltam. Most azt mondom, hogy először azt az egy deci tejet öntsük egy kis pohárba, keverjünk el benne egy teáskanál cukrot, és futtassuk fel benne az élesztőt. Amíg ez megtörténik, a lisztet egy tálban morzsoljuk el a vajjal a két tenyerünk között addig, amíg nagyjából egynemű anyagot nem kapunk. Na ekkor tényleg beleöntöttem a kenyérsütőbe a tejet, hozzáadtam a tojásokat, és az összes többi hozzávalót is, majd elindítottam a gépet, hadd keverje. De ezt azért tettem, mert nincs robotgépem; ha lenne, simán azzal dolgoztam volna. Így is egy olyan hat-hét perc után láttam, hogy ennél jobban nem fogja tudni összekeverni, kivettem hát a tésztát az üstből, és még kézzel gyúrogattam néhány percig. Két cipóra osztottam, fóliába csomagoltam, és hűtőbe tettem.
Félóra múlva elővettem, téglalapra nyújtottam a cipókat, a cikk-cakkos széleket levágtam, azokat újra összegyúrtam, és egy kis téglalapot abból is nyújtottam. A téglalapokat megkentem egyenletesen a töltelékkel úgy, hogy a széleken és a végén 3 cm üresen maradjon. Feltekertem őket, de úgy, hogy közben a két szélét mindegyiknek behajtottam, hogy majd sütés közben ne folyjon ki a töltelék. Így lett két jó nagy rúd, és egy kis “zsebbejgli”.
Amikor kivettem a sütőből a bejgliket, felkiáltottam: odanézzetek, csak az egyik repedt ki!
Mire a nagyobbik lányom:
– Csak az egyik? Biztos a másikba túl kevés tölteléket tettél!
A kis cinikus… De nem, nem volt igaza egyébként, mindegyikben bőven van.
A zsebbejgli meg jó kis ajándék. El is határoztam, gyártok belőle egy tepsivel.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
