Vagyis Csokiparánytól.
Jó látni egy céltudatos fiatalt, aki rátalált arra, amivel foglalkozni szeretne: cukrász lesz ugyanis. Nagyjából egy éve kezdtem olvasgatni a blogját, amikor még anorexia gyanúja miatt kórházban kezelték; néha vissza-visszatértem hozzá, és egyszercsak szembeötlő változást tapasztaltam. Ez a lány nem ugyanaz, akit hónapokkal ezelőtt olvastam – szögeztem le magamban, és szorgosan elkezdtem visszalapozni, mi is történhetett. Hát az, hogy rájött, miben is tehetséges, megtalálta az útját, és elindult rajta.
Bevallottan csokoholista, bár azt hiszem, tekintettel az előzményekre, ezt rajta senki nem kéri számon rosszallóan. Csodálatos sütiket készít, gyönyörű fotókkal illusztrálja; állítom, már a látvány is hízlal. Ez a datolyás-banános meglepetéskocka diószemekkel egyszerűen rabul ejtett. Három napon át visszajártam nézegetni a fotóját, mire úgy döntöttem, nem érdekelnek a kalóriák. Lesz ami lesz, elkészítem.
Az itthoni készletek miatt egy kicsit ugyan változtattam a recepten, és – bár lehet, hogy ez bűnnek tűnik, de a lelkiismeretem már nem engedte – nem vontam be csokival. Így is fantasztikus volt.
Az aszalt gyümölcsöktől éppen eléggé édes, külön cukor nem is kell hozzá, és a gyümölcsöstálban kornyadozó banánok is a legjobban hasznosultak.
Hozzávalók:
20 dkg datolya
10 dkg aszalt szilva és barack vegyesen
tej
17,5 dkg vaj
fél vaníliarúd kikapart belseje
2 érett banán
3 tojás
10 dkg őrölt mandula
5 dkg dió durvára darálva
10 dkg liszt
fél csomag sütőpor
3 ek kakaópor
Az aszalt gyümölcsöket apróra vágtam, és annyi tejben, amennyi éppen ellepte, 6-8 perc alatt megpároltam, úgy, hogy a végére pépet kaptam.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral.
Kikevertem a vajat a vaníliamagokkal, hozzáadtam a villával összetört banánt, majd egyenként beledolgoztam a tojásokat, utána a tejben párolt gyümölcspépet. Ezután következtek a száraz hozzávalók, vagyis a liszt, a sütőpor, a mandula, a dió, a kakaópor. Összekevertem, a tepsibe öntöttem, a tetejét elsimítottam. 30 perc alatt sült meg.
Akinek nem okoz lelkiismereti problémát, vonja be csokival. Ehhez egy tábla étcsokit és egy-két evőkanál olajat olvasszon össze (mikróban szoktam két perc alatt), majd kenje a kihűlt sütire.
Én csak megszórtam egy kis porcukorral.
Utóirat: a képeket végül levettem. Annyira szégyenletesen gyengék, főleg Csokiparányéhoz képest, hogy aki vizuális típus, az nézze meg nála a sütit. Én meg majd teszek fel fotót a következő gyártás után.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Jé, én ezt a bejegyzésedet csak most találtam meg! De hiszen miért? 😮 Óóó, olyan édesen írtál rólam, olyan jól esett! Furcsa így olvasni arról, egyre távolabbinak tűnik az az időszak… szerencsére. =) és ezt köszönhetem nektek is!
Úristen, a csokoládéfüggős időszak…ugye amikor azok a dolgok történtek, minden nap csokival kezdtem a napot. Mostmár rá sem bírok nézni, valami megroppanhatott bennem…biztos az emlékek miatt. Kis kibúvóm talán, hogy sütiben fogyasztani annyira más! A fullcsokis sütiktől csak röpködök és röpködök…
Mmm, franya volt ez a banános is, ugyi ugyi! =D
Én meg komolyan azt hittem,nem örültél neki…:) De tudod, hogy jártam? Amikor küldtél kötényes képet – akkor nem vettem észre, hogy elküldted. Na, én azt találtam meg nemrég…:)))
Másrészt az új bloglistából valahogy ki is maradtál, beleteszlek.:)
Amondó vagyok, ma én is végre összetákolok egy tisztességes bloglistát. És belepaterollak.
Azt a kötényt én annyira szereteem, olyan máshogy érzi magát benne az ember jánya.. :-)))