…Vilma, Miklós, Ambrus, Mária, Natália, Judit, Árpád, Gabriella, Luca,Szilárda, Valér, Etelka, Lázár, Auguszta, Viola, Teofil, Tamás, Izidor, Zénó, Viktória, Ádám, Éva, Karácsony, Karácsony, János, Kamilla, Tamás, Dávid, Szilveszter.
Lehet már vagy harminc éve is annak, hogy a december hónap névnapjait megtanultam, észrevétlenül. Egy lakótelepi lakásban laktunk akkor, az 54 négyzetméter legmelegebb pontja a mellékhelyiség volt, és amikor őszre fordult, reggelenként egyre több időt töltöttem e kicsiny helyen kucorogva. Nem unatkoztam: az ajtóra kicelluxozott naptárt nézegettem, és mivel mindig a karácsonyt vártam, újra és újra végigolvastam, milyen napok előzik meg az év legjobb ünnepét.
Mert ez volt a legjobb. Nem is annyira otthon, hanem a mamáéknál, ahol 24-én összegyűlt az egész család, nagyszülők, gyerekek, unokák, és az ajándékok kibontogatása, egy kevés tévénézés után (Süsü vagy a Tündér Lala ment ilyenkor) valamint a kocsonyaevést követően átmentünk az udvarnak csúfolt néhány négyzetméteren, és benyomultunk a papa kocsmájába. Az “egység” persze zárva volt, megrohamoztuk a csocsóasztalt, a kasszából kivett tízesekkel (ennyiért adott tíz golyót a gép) körmérkőzéseket játszottunk órákon át, közben ettünk-ittunk, vihorásztunk, és fogalmam sincs, ki nyert, mert nem is ez volt az érdekes.
Már másnap sajnáltam, hogy egy évet kell várni a következő ilyen estére. És január elsejétől újra és újra olvasgattam a decembert, mígnem észrevettem, hogy most már tudom kívülről.
Tudom ma is.
Csak már azok az esték – számomra – elmúltak, más van helyette. Messze költöztem, férjhez mentem, az új családom más ritmus szerint élte meg az ünnepeket, nem léphettünk le 24-én. Eleinte hiányzott, aztán rájöttem, a karácsony akkor lesz jó, ha kialakítjuk a saját szokásainkat, úgy, ahogy mi szeretjük. Pár évig csak tébláboltunk összevissza, aztán egyszer valami jól sikerült – és azt felvettük a következő évi programba is, aztán a következőbe, a következőbe… És lassan eljutunk oda, hogy újra mondogatom a decemberi neveket sorban, készülődöm, szervezek, előre gondolkodom, és várom azt a néhány napot, amelyeknek a meghittségét nem pótolja más.
Remélem, mi is tudunk a gyerekeinknek olyan jó emlékeket adni, amelyek majd harminc év múlva is eszükbe jutnak. Ha fújják a decembert kívülről, akkor egészen biztosan sikerült.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)