Gondoltam, most aztán majd jól kibabrálok a bonbonlobbival; ha elintézték, hogy erre felénk sehol ne lehessen bonbonformát kapni, hát akkor majd az amúgy Pesten beszerezhető forma árának harmadáért megvehető jégkockaformában készítem el csodálatos bonbonjaimat.
Meg is vettem, 400 forint volt, úgyanúgy szilikonos, mint a hivatalos verzió; meg voltam róla győződve, hogy jó lesz, és vettem egy tábla 80 százalékos kakaótartalmú finom étcsokit. Lelki szemeim előtt megjelent, hogy fognak kinézni a kis kockák, mivel lehet majd díszíteni, hej, ujjongtam, de jó lesz ez a VKF-re!
Megolvasztottam a csokit, és egy kis szilikonos ecset segítségével kikentem vele a formát. Hűtőben dermesztettem, majd megismételtem a mutatványt. Az újabb dermesztést követően a szülinapokról megmaradt marcipántömbből vágtam kis kockákat, mindegyik csokis mélyedésbe tettem egyet, a maradék helyet kitöltöttem nutellával. Olvasztott csokival lezártam a bonbonokat, persze, és a hűtőbe tettem az egészet.
Másnap az összes gyermekem közreműködésével, legalábbis élénk figyelmétől kísérve nekiláttam a bonbonok formátlanításához, vagyis megpróbáltam kiügyeskedni őket a szilikonból. Négyet sikerült egészben, a többit minden trükk és fohászkodás ellenére nem.
Így jártam. A családom persze örült, mert fotózás után el is tüntethették az egészet. Most kénytelen leszek igazi bonbonformát venni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
