Már épp térdig jártunk a mogyoróvajban; én is szoktam venni, aztán a barátnőm Kanadából küldött a nyáron három kilót, fél még volt belőle, továbbá a legfiatalabb sógornőm is nekem adományozta az általa terhesen megkívánt, és az “azótarásebíroknézni” kategóriába átigazolt mogyoróvajat.
Nem a sznobizmus mondatja velem, de a kanadai toronymagasan vezeti a mezőnyt. Bizonyos “President’s Choice” márkájú, nincs hozzáadott só, cukor, csak száz százalék mogyoró. Úgy üresen kanalazgatva is remek.
Na de egyszer csak eljön az az idő, hogy belássuk: ennyit nem lehet elkanalazgatni, legalábbis mostanában nem. Süssünk belőle hát valamit – csak ne mogyoróvajas kekszet, mert az pillanatnyilag a könyökünkön jön ki.
A vezérhangyát a Blikk Nők Konyha című újságban látott mogyorós karamellkocka indította el: alul vékony réteg kakaós tészta, azon tejszínes karamellben mogyoródarabok. A tejszínes karamell (más arányokkal) megmaradt, a végeredmény egész más.
Hozzávalók:
25 dkg kristálycukor
3 dl tejszín
25 dkg mogyoróvaj
kb. 30-35 deka háztartási keksz
A cukrot egy közepes lábasban karamellizáltam, amikor elolvadt teljesen, beleöntöttem a tejszínt. Addig kevergettem, amíg a hideg tejszíntől összeállt karamell újra fel nem oldódott – ez bizony elég sokáig tartott. Elzártam az edény alatt a lángot, és hűlni hagytam.
Mivel kilós kiszerelésű háztartási keksz van itthon, egy másik zacskóba tettem nagyjából harminc dekányit, és a zacskót kívülről sodrófával püfölve apró darabokra törtem a kekszet. Nem baj, ha nem egyforma, ha netán marad néhány nagyobb, azokat kézzel törjük össze. Amikor ezzel megvoltam, először a mogyoróvajat kevertem a tejszínes alaphoz, majd a kekszet. Folpackkal kibélelt püspökkenyér formába töltöttem, elsimítottam, és hűtőbe tettem. Rohannom kellett, nem volt időm eljátszogatni a simítgatással, így, mondhatni, rusztikus sütit kaptam eredményül.
A forma és a kekszdarabok miatt erősen emlékeztet a majomkenyér, esetleg keksztekercs néven elhíresült süteményre, emlékeim szerint abban egy nap alatt megpuhultak a darabok; nos, ebben nem. Tehát: ha valaki szereti, ha ropog a keksz, kövesse híven a leírást. Aki inkább a puhára szavaz, tartsa melegen a masszát, amíg bele nem keveri a kekszet.
Egyébként fantasztikus; kávé mellé egyenesen veszélyes. Nehéz vele leállni.
A mennyiségeken nyugodtan lehet változtatni; amint a szelet méretéből látható, nem töltötte ki a püspökkenyérformát; következő alkalommal mindenből egy kicsit többet adok hozzá.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
