– Mi az, anya, gyümölcsleves?
– Nem. Cékla.
– Uhh…
Azon gondolkodtam, mi lehet a céklában visszataszító. Miért rázza ki az emberek jórészét a hideg mondjuk egy céklakrém (vagy inkább püré) leves hallatán, még mielőtt megkóstolták volna? Emlékszem, valami amerikai filmben láttam, hogy az ellenszenves figurát, talán adóellenőr lehetett, Mr. Beetrootnak, vagyis Cékla úrnak hívták, kifejezve ezzel is e remek zöldség iránti közutálatot.
Miért ez a nagy előítélet? A színe gyönyörű. Fergeteges. Az íze enyhén földes, édeskés, de egyáltalán nem durva, otromba, hiszen például levesbe, meleg salátának elkészítve, savanyúságnak, vagy süteménybe keverve is nagyon finom. Aztán nagyon egészséges, bár tudom, ez nem túl izmos érv az utálkozók tábora számára, mert azt mondják, akkor inkább pótolják azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat mással.
Ezt a levest két közepes, előző nap megsütött céklából készítettem. (Sütőben, egészben, hámozva, alufóliába tekerve 190 fokon, amíg a villával azt nem éreztem, hogy puha. Több volt, mit egy óra.)
Egy fej hagymát apróra vágtam, kevés olajon megdinszteltem, rádobtam a kockára vágott céklát, átkevertem, és felöntöttem kicsit több vízzel, mint amennyi ellepte, adtam hozzá egy evőkanál szárított zöldséget, sóztam, borsoztam, megszórtam kevés őrölt római köménnyel, negyedórán át forrni hagytam, majd botmixerrel pürésítettem. Ilyenkor, ha túl sűrű, vízzel lehet hígítani. A végén két deci tejföllel krémesítettem.
– Kóstoltad a levest? – kérdeztem életem szerelmét bizakodva.
– Igen – felelte. – Mondtam is a gyerekeknek: anyátok egy művész. Az utókor ezt biztosan felismeri majd.
Hát ezért lett ez az én levesem. Ehettem meg majdhogynem egyedül…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Gyönyörű ez a fotó!Nekem is mindenem a sült cékla, de levest még nem mertem belőle csinálni, mert mikor anno Máténak pampivá turmixoltam, nem adta azt a selymes állagot, amit egy krémlevestől elvárok, maradt picit “rücskös”. Neked sikerült rendesen elkrémesíteni?
Szerintem nem kell az utókorra várni, mert ez a leves nagyon jónak tűnik, kifogom próbálni. Külön csokorba szedtem a cékla ételeimet. Nézd meg a céklalevesemet, hátha ízlene a párodnak. Nálunk ez a leves 20 éve működik, prolongálva.
Ezt kipróbálom, én nagy cékla rajongó vagyok:)
Anyamanya, nem lett teljesen krémes, valóban, inkább püréleves ez.Főz és fecseg: megnéztem! Az a céklapuding nem semmi…:)Náncsi: ha céklarajongó vagy, ízleni fog.:)