Két torta között megkívánja az ember a húst, és ez az étel igazán jó választás.
Pár éve, amikor először hallottam a konfitálás szót, komolyan dühös lettem. Vendéglátóipari szakközépben végeztem, az egyik szakmám elméletileg a szakács, és még életemben nem hallottam erről az izéről! Mi a túró az a konfitálás? Valami régi eljárás új neve? Vagy én hiányoztam arról az óráról, amelyiken a többiek ott konfitáltak mindent, ami csak a kezük ügyébe került? Még jó, hogy az érettségin nem ezt húztam, meg is bukhattam volna akár…
Ráadásul az illető, aki a konfitált akármiről beszélt, úgy emlegette, mint a rántotthúst. Éreztem, most ciki lenne rákérdeznem, hogy te, miről van szó? Inkább néztem értelmesen – ezt a tulajdonságomat aktív újságíró koromban magas szintre fejlesztettem -, közben alig vártam, hogy hazaérve rákereshessek a gugliban. És akkor végre felgyulladt a villany; a konfitálás tulajdonképpen zsírban abálás. Tényleg nem tanultam. Viszont láttam a mamánál, hogy készíti a saját zsírjában eltett disznóhúst, szerintem fogalma nem volt róla neki sem, hogy éppen konfitál.
A technológia alapvetően kétféle; a sóval, borssal bedörzsölt húst vagy halat vastag falú lábasba téve leöntjük annyi liba- vagy kacsazsírral, netán olívaolajjal, amennyi ellepi, és vagy a tűzelyen, vaslap alátéttel, nagyon kis lángon, gyöngyöztetve készítjük, vagy sütőben. Ez utóbbi esetben megintcsak kétféle metódusra bukkanhatunk: vannak, akik azt mondják, hogy 100 fok alatt, optimálisan 80 fokon konfitáljunk 3-4-5 órán át, máshol találkozhatunk 140 fokos hőmérséklettel. A 80 fokos iskola hívei azt állítják, hogy 100 fok felett a hús már nem konfitálódik, hanem sül, más lesz a végeredmény. Én a 140 fokos verzióval találkoztam először, így is készítettem a combokat, de legközelebb kipróbálom 80 fokon. Hozzáteszem, hihetetlenül finom, omlós húst ettünk, ha 80 fokon még ennél is jobb lesz…
Hozzávalók:
személyenként 1 kacsacomb
kacsazsír
só, bors
babérlevél
rozmaring ág
1 fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
A tiszta combokat bedörzsöljük sóval, borssal, morzsolt babérlevéllel, és lefedve pár órára (éjszakára) hűtőbe tesszük. Ezután a fűszereket letöröljük a húsról. A vastagfalú edény aljába szórjuk a karikára vágott vöröshagymát, rátesszük bőrükkel lefelé fordítva a combokat, közéjük kerülnek a félbe vágott fokhagymagerezdek, nem hagyjuk ki a rozmaring ágat sem, majd leöntjük annyi felolvasztott kacsazsírral, amennyi ellepi. Ez nyilván az edény méretétől, a hús mennyiségétől függ, de minimum fél liter. Három órán át hagyjuk konfitálódni a 140 fokos sütőben.
Nem szabad lefedni.
Amikor kész – a kés akadálytalanul hatol a csontig -, a combokat sütőlapra tesszük, a sütőt grillfunkcióra (ennek hiányában 210 fokra) állítjuk, és tíz perc alatt a bőrt ropogósra pirítjuk.
A húst tálalhatjuk például törtburgonyával és párolt káposztával, vagy hagymalekvárral.
Ha nem azonnali fogyasztásra készül, a zsírban hagyva, hűtőbe téve két hétig eláll – sőt, ha leszűrjük a zsírt, és így öntjük vissza a húsokra, majd a tetejére egy centis rétegben disznózsírt is öntünk, és erre zsírpapírt teszünk, több hónapig is.
Ja, és az a hagymás-fokhagymás kacsazsír friss fehérkenyérrel… arra már szavakat sem találok.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Feltétlenül próbáld ki az alacsonyabb hőfokot is, rendkívül praktikus.A mai libacomb is hajnalban bekerült a sütőzacskóba, kevés zöldséggel, löttyintés borral, és 90-100 fokon “aszalódott”, amíg délben hazaértünk. Ezt is csak rácsra téve pirítani kellett és a szaftját beforralni.Akkor sincs tragédia, ha elcsúszik a program, nem fog szénné égni, tönkre menni. Tudom, ez nem konfitálás, de a hőmérséklet oldaláról arra is ugyanez igaz.
Ó, ilyet készítettem disznóból és marhából is már, sőt, gulyást is “sütöttem” így! És tényleg nagyon finom, nem is tudom, miért nem csinálom gyakrabban.
Szia! én csak annyit szeretnék írni, hogy nemrégóta olvasgatom a blogodat, ezenkívül még 2 van amit rendszeresen megnézek, és a tiéd nagyon tetszik. Örülök neki!! Mindig jó olvasni. Még annyit, hogy az én férjem is a legjobb a világon, de azért nem veszek össze veled…..Mindenesetre örülök, hogy van ez a blog és gratula érte! Andi
Összefutott a nyál a számban,, ezt tuti kipróbálom, a legjobb, hogy talán még a kétbalkezeseknek is sikerülhet…
Andi, hát ezen tényleg ne vesszünk össze…:)) Kinek-kinek a sajátja legyen a legjobb! És köszi:)Pelikán, itt bizony tényleg nincs mit elrontani. Dolgozik az idő és a hő.
Én imádtam a lesütött húst, kolbászt, amit gyerekkoromban ettem, és a kisbödönből varázsolódott elő.A kacsát én is így készítem, 100 fok alatt nem próbáltam.
Maimoni múlt héten találtam rád , és a hétvégén hazalátogató gyermekeimnek készítettem konfitált libacombokat krumplipürével és káposztával.A férjem nem szereti a káposztát , neki karamellizált sült alma készül , mert megérdemli.Óriási sikert arattam , köszi Neked.Ezt máskor is fogom alkalmazni.
Bella, köszi a vissszajelzést, örülök a sikerednek!:))