Kedves szülők
Tegnap Budapestre utaztunk teljes létszámmal, és útközben, a balatonlellei Mol kút felé közelítve kértem a férjemet, álljunk meg egy pillanatra, hadd szaladjak be egy tejeskávéért. Kezdett kicsit fájni a fejem, és ilyen esetben sokszor egy jó kávé megoldja a helyzetet. De csak a jó – azt pedig a Mol Marché éttermében lehet kapni, a többi rosszabb, legalábbis ismereteim szerint.
Megálltunk, beszaladtam, pár perc múlva már a kávéval együtt ültem vissza az autóba, mire Bence megszólal: jaj, anya, nem kaphatnék valami innivalót, szomjas vagyok…
Erre a többi is visszhangozni kezdte, én is, én is…
– Nem – vágtuk rá Apával egyszerre -, négy vízért most nem szándékozunk egy ezrest fizetni, fél órája indultunk, otthon mindenki ivott, meg aztán egy órán belül a célnál vagyunk, ott lehet enni-inni, addig kibírjátok – hadartuk el a gyerekeknek.
Csend lett. Csak Bence sóhajtott fel fájdalmas-szemrehányón újra:
– Jaj, milyen kedves szüleim vannak…
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)