Kísérletező kedvem töretlen a sütőtököt illetően, dacára annak, hogy szűkebb környezetem mindezt vegyes érzelmekkel fogadja. Ma például valami egészen fenomenálisat alkottam (az ötletet a Magyar Konyha aktuális számában talált egyik sütőtökös recept adta, de végül az enyém egészen más lett), aztán az ételt villával turkáló, fanyalgó családtagjaim láttán csak ennyit tudtam mondani: nem vagytok eléggé érettek a konyhaművészetemhez…
Mert mi a baj a sütőtökkel? Az állaga. Azért nem eszik. Ha süteménybe sütöm, mire háromig számolok, el is tüntették; ha levesnek készítem, a színe miatt eleinte vonakodnak, de az íz meggyőzi őket. Ám kockára vágva, tálban sütve, egyszerűen nem megy. Persze, nem vetek rájuk követ, és is csak egy éve barátkoztam meg ezzel a zöldségfélével…
Hozzávalók:
kis darab rozmaring-ág
só, bors
2 dl fehérbor
néhány deka kecskesajt
A tököt félbevágom, az egyik felét félreteszem, azt majd később megsütöm. A másik feléből kikaparom a magos részt – én ezt soha nem dobom ki: a tökdarabok mellett, alufólián megsütöm a magokat is, nagyon szeretem.
Tehát, a fél tököt több darabba vágom, és megszabadítom a héjától – ez nem holmi könnyed hámozás, inkább gyalulás, vigyázni kell, hogy az ember ne kaszabolja össze a kezét.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
