Csak csendben jegyzem meg

Most, hogy vége a grillszezonnak, a nyáron összegyűjtögetett sörös- és borosüvegekkel elcsörögtem az egyik multiba, gondoltam, ha pénzt nem is kapok, legalább majd jól levásárolom az árát. Csakhogy a teleszatyor palackból mindössze hármat fogadott el a visszaváltó automata. Bevette a sopronis üveget, de a Soproni Szűzet már nem. Hát, a többit mi nem forgalmazzuk – sajnálkozott a pénztáros a zörgő táskám láttán, én pedig odébbáltam a következő szupermarketbe. Itt további három boros-, és kicsit többféle sörösüvegtől szabadultam meg, de még mindig jócskán maradt a szatyromban. Villámló szemekkel bár, de a tudatos vásárló minden önfegyelmével autóztam át a harmadik multihoz, ahol még egy-két üveget vettek be, és még csak nem is néztek sajnálkozóan, mivel itt is automatizált a rendszer.

A nénikétekkel szórakozzatok – futott végig az agyamon, és tudatos vásárlás ide, szelektív hulladékgyűjtés oda, a maradékot nagy dérrel-dúrral beleborítotottam az első utamba kerülő kukába.

Miért nem lehet az üvegeket szabványosítani? Miért lehet százféle borosüvegben árulni a bort? Mi szükség van erre? Hiszen csak káoszt eredményez, és még a legelkötelezettebbeknek is kedvét szegi, ha a negyedik boltban sem veszik vissza az általa vásárolt üveget.

Ti mit tesztek az üres palackokkal?

Hasonló bejegyzések:

Tíz pont a környezettudatosságról Nagy kérdések napja Hot dog kiflik Ajándék az utolsó pillanatban

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »