– Anya, szerinted miért az a neve a felhőnek, hogy felhő?
– Ó, ezen kiskoromban én is sokat gondolkodtam… hogy mondjuk miért nem úgy hívják, hogy alma.
– Jaj hát én azt tudom! Mert az már foglalt.
Zsófival üdülünk itthon a héten, mivel az oviban megrökönyödve néztek rám hétfőn, hogy a varratszedés után, szerdán már vinném. Aztán finoman meggyőztek, maradjon csak velem, nehogy véletlenül valaki hasbarúgja az oviban, aztán baj legyen.
Hát nehogy.
Mondjuk, élvezem, hogy velem van, jól elvagyunk, a fentihez hasonló gyöngyszemeket potyogtat nap mint nap. Bár a beszélgetéseink zöme a férjhezmenés és a gyereknevelés témakörénél kezdődik vagy landol, úgymint:
– Szerinted én is férjhez fogok menni?
– Hát, ha megtalálod azt, akit igazán tudsz szeretni, biztosan.
– Az igaz szerelmemet, ugye? Mint a Shrekben. És anya, ott az esküvőn megkérdezik, hogy akarod e… és akkor azt kell mondani, hogy igen?
– Hát, ott van az utolsó lehetőség, hogy valaki még meggondolja magát. Aztán ha kimondja az igent, akkor már ki kell tartania a párja mellett.
– Tudom, tudom! Mellette kell lenni jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Benne volt a 101 kiskutyában. És anya, szerinted nekem lesznek gyerekeim?
– Persze, biztosan. Mennyit szeretnél?
– Tízet. Hogy olyan sok édi pici babám legyen… De anya, nehéz dolog gyereket nevelni?
Na, szóval ilyenek.
Meg aztán főzni is segít (…) nekem, ma például hasznossá tette magát az almás pite tésztájának gyúrásában. A recept anyósomtól származik, egyszerű, gyors, nagyon finom.
Hozzávalók a tésztához:
60 deka liszt
25 deka Rama (a mama receptje szerint, de persze ez hit/ízlés/vérmérséklet szerint lehet vaj)
fél kk só
5 ek cukor
1 sütőpor
2 tojás
2 ek tejföl
Töltelék:
kb. 1,5 kiló alma
cukor
fahéj
A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a cukorral, a sóval és a sütőporral. Beletesszük a vajat/margarint, és a két tenyerünk között addig morzsoljuk át, amíg nagyjából egynemű anyagot nem kapunk. A közepében mélyedést alakítunk ki, beleütjük a tojásokat, és a “kráter” átmérőjét folyamatosan tágítva, egyre több lisztet keverünk a tojásba, mígnem már az egésszel összevegyítjük. Hozzáadunk 2 ek tejfölt, és öszegyúrjuk a tésztát. Ne legyen túl lágy, ragadós. Nagy gombócot formálunk belőle, majd megpróbáljuk pontosan elfelezni.
Az almát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük.
A tészta egyik felét a nagy tepsi méretére nyújtjuk, belefektetjük. A reszelt almát kezünkkel kicsavarjuk, így osztjuk el a tésztán egyenletesen. Megszórjuk fahéjjal, ízlés szerint cukorral (kb. 15 deka), majd a tészta másik kinyújtott felét rátesszük, a széleket lenyomkodjuk. A tészta tetejét villával megszurkáljuk, tojással megkenjük, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütjük.
– Anya, szerintem te nagyon jó anyuka vagy!
– Miből gondolod?
– Hát, mert bírsz négy gyerekkel. Hú, remélem, én is bírok majd az enyémekkel…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
