Lehet, hogy ez a süti a Tatin-torta rajongók számára maga az arculcsapás, de vállalom. Finom.
Egyrészről, most már napok óta foglalkoztat, mi a csudát csináljak ebből a rengeteg birsalmából, amit a szüleim idehoztak. Oké, az egyik fele nagyon finom lekvár lett, és rózsaszín. A másik felét viszont nem főztem annyi ideig, ez fehéres-sárgás; gondoltam, belőlük legyen valami más.
Na de mi?
Keresgettem, mígnem Chili&Vanília oldalára jutottam, ahol nagyon korrekten összezedett kis gyűjtemény található birsalmás receptekből. Innen keveredtem Gourmandulához, akinél a birs tatin meggyőzött.
Node.
Volt itt a másik probléma, nevezetesen az aludttejé. Amíg Zsófi kórházban volt, alig fogyott itthon a házitej, és tegnap már három liter aludttej várakozott békésen a tűzhelyen, úgy, hogy tegnapelőtt egy literből aludttejes prószát sütöttem, amivel megvendégeltük a Zsófit látogató oviscsoportot. Persze, ilyenkor kézenfekvő ötlet a hamis túrógombóc, de három literből annyi lenne, hogy az összes szomszédokat jóllakathatnám belőle. Gondoltam, kettőből legyen gombóc, egyliternyinek meg találok valami más szerepet.
Na mindegy, addig eljutottam, hogy a fölforralt, habverővel elkevert aludttejbe belekevertem a búzadarát, meg egy kis sót, mivel úgyis hűlnie kell, hogy egyáltalán bánni lehessen majd a masszával. Elég lágyra sikeredett, és ekkor beugrott, hogy én a nyáron ettem valahol görög krémest, ami két adag réteslap közé töltött tejbedara volt – és bár az önmagában nem gyakorolt rám valami nagy hatást, gondoltam, talán a karamelles birssel és a pitetésztával jobban ízlik majd.
És beindult a gépezet.
1. 25 deka liszthez hozzáreszeltem 15 deka vajat, és addig morzsoltam a tenyerem között, amíg egynemű nem lett. Hozzáadtam 8 deka porcukrot, 1 kávéskanál sütőport, 1 tojást, 1 evőkanál tejfölt, 1 csipet sót, és jól összegyúrtam, majd fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem.
2. A birsalmákat a Mindmegettén talált recept szerint kuktában, héjastól, körömkefével lecsutakolva főztem meg forrástól számított 15 perc alatt, még előző nap. Most csak kivettem a többi közül hatot, és szépen kockákra vágtam a gyümölcshúst, közben persze kiszedegettem belőlük a rossz részeket. Meghintettem kevés gyömbérrel.
3. Négy tojás sárgáját habosra kevertem 5 evőkanál cukorral, 3 ek liszttel, hozzákevertem a tojásfehérjékből vert kemény habot, és az egészet összevegyítettem nagyjából egyliternyi aludttejes-darás masszával.
4. Karamellizáltam 12 deka cukrot, belekevertem 5 deka vajat a végén, és egy kivajazott kerek, nem kapcsos formába öntöttem (ha kapcsos van csak, jól béleljük ki alufóliával). Belenyomkodtam a birsalmákat, ráöntöttem a darás-tojásos keveréket, és az egészet befedtem a kinyújtott pitetsztával úgy, hogy még a széle alá is nyomkodtam. 190 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem.
5. Mindössze 5 percig hagytam a formában hűlni, majd egy tálra borítottam. Nem lehet azonnal szeletelni, de langyosan már elég jól kezelhető.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Jajj de szeretnék most ebből egy szeletet… uhh… 🙂
Uhh, még pont egy szelet van…:))
Azon az oldalon jártam ma délután én is :-))Lévén birsalmák a konyhaszekrény tetején :-)Szeletet felezek Zsucival!
Nem kapsz, mert nem mondtad hogy uhhh!:DDD
Nahát! Jól beindult az agyad. Az ilyenekből mindig finom dolgok sülnek ki (szó szerint is). Ez a gasztroihlet 😀
Nyammm, jó ötlet, habár birstől kissé én is idegenkedem. 🙂 Azonban pillants be hozzám, mert egy bejegyzésemben megemlítettelek. 🙂 http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/10/dobozolok-fagyasztok-csomagolok.html
A birslekvárral abszolút barátságot kötöttem. A többivel még próbákozom.Alíz, nem semmi, amit csinálsz…:))
Remélem, nem sértettelek meg a bejegyzésemmel! Én tényleg tisztelem, ahogy élsz. Csak annyit akartam kifejezni ezzel, hogy jelen élettapasztalataimmal el sem tudom képzelni, hogyan boldogulnék, ha mondjuk egy varázslat által a helyedbe csöppennék.
Jajj, dehogy!!! Értem én, mire gondoltál! És én sem bántólag írtam a kommentet, utólag ízlelgettem magamban hogy akár sértésként is hangozhat, de nem annak szántam! Tetszik a blogod, a stílusod, jópofák a reflexióid, fel is vettelek a blogrollomba.