Először is nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek a Zsófival kapcsolatos jókívánságokat; olyannyira gyorsan gyógyul, hogy – a nővérek és az osztályos orvosok egyöntetű döbbenetére – a sebész hazaküldött bennünket azzal, hogy majd kedden menjünk vissza varratszedésre.
A doktornő, aki felvette a gyerekosztályra Zsófit, azt mondta, vakbélműtét után öt nappal lehet hazamenni; másnap még óvatosan megkérdeztem egy ismerős ápolónőt, hogy el szoktak-e térni ettől a rutintól, de ő határozottan rávágta: nem. Amióta ő itt dolgozik, még nem találkozott olyannal. Aztán csütörtökön a sebész, látva, hogy a kicsi szinte szaladgál a folyosón, csodát láttatott e rutinos személyzettel.
Kórházi emlék…
(Így néz ki egy háromnapos vakbél-műtött?)
Itthon vagyunk tehát.
S hogy mindjárt levezessem a háromnapi semmittevés következtében felgyülemlett tettvágyamat, megsütöttem Zsófi (egy másik) rostban gazdag csokis cookie-ját, amelyet már hónapok óta nézegettem, mivel nálam a blogrollban még mindig ez a recept jelenik meg, április óta… (mi van veled, Zsófi??)
A recepten annyit változtattam, hogy csokicsipsz helyett darabos (crunchy) mogyoróvajat tettem bele.
A továbbiakban pedig szó szerint következzék a recept Zsófi blogjáról:
kb. 15 cookie-hoz
1 bögre (cup) 2,5 dl
kétharmad bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
negyed bögre minőségi kakaópor (nem cukrozott)
fél tk szódabikarbóna
negyed tk só
11 dkg puha vaj
fél bögre barna cukor
vaníliakivonat, ha van
negyed bögre zabpehely
egyharmad bögre csokoládélencse (chocolate chips)
1. A sütőt 180 fokra előmelegítem.
2. A puha vajat kikeverem a cukorral és a vaníliával, egy másik tálban a lisztet elvegyítem a kakaóporral, szódabikarbónával és sóval.
3. A szárazanyagokat jól belekeverem a vajas cuccba, majd a zabpelyhet és a csokilencsét is elvegyítem benne.
4. Tepsire sütőpapír, evőkanálnyi gombócokat helyezek kb. 3 centis távolságra egymástól, és egy pohár aljával szétlapítom. Kb. 14 percig sütöm, amíg a teteje megrepedezik.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ugye mondtam, hogy pár nap múlva futkosni fog? 🙂
Jobbulást kívánok a nagylánynak. Mi ugyan így voltunk a mandulaműtét előtt. Nagyon izgultunk, hogy az akkor 3 éves Szilvia hogyan fogja bírni,hogy milyen sokáig fog vergődni. De nem így lett. A műtét másnapján már az összes kicsi gyerek, akit ezzel műtöttek szaladt. Hát nekünk szülőknek tátva maradt a szánk. Én nekem 6 éve volt mandulaműtétem és majd bele haltam úgy fájt. Az utóbbi 14 évben vagy szoptattam, vagy terhes voltam. Amikor a műtétem volt éppen szoptatási időszakomat éltem, ezért nem vehettem be 5 fájdalomcsillapítót csak 2 db-ot. Hát mondani se kell, hogy kapartam a falat, itattam a könnyeimmel a párnámat. Soha többé nem műttetném meg magam. Na, de már elég. Sok jót kívánok részetekre. Mária
Nézz be hozzám, van egy kis meglepi!Jobbulást kívánok!!!
Örülök a kis Zsófi rohamos felépülésének. Hála Istennek, hogy igy történt, ha már mindenképp történnie kellett. Nézz be hozzám, vár egy kis meglepi, itt megtalálod: http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/10/oscar-dijas-lettem.html
Azt hiszem, mi is megemlékezünk ma családilag arról az örömhírről, hogy Zsófi hazaért. :)))Már sül is! :)))A citromos kalácsodat is megsütöttem, de sajnos semmi időm fotózni, feltenni, megírni…:(((Nem tudom, más hogy csinálja!
Zsuzsi, hát, nagyon örülünk, hogy ilyen jól bírta!Mária, sokaktól hallottam már ilyesmit, hogy amit a gyerekek könnyen átvészelnek, az sokszor a felnőtteknek már rettenetes kínszenvedés…Ottis, Alíz, köszönöm!! Kedvesek vagytok.Virág, és milyen lett a citromos kalács? És a keksz? Közönjük a megemlékezést…:)))
Ugye-ugye? A bloggerek által küldött csomó pozitív energia :-)Nagyon örülök neki, hogy már otthon és virgoncan! Volt-e már röhögés??? Mert az fájt a legjobban műtét után!
Röhögés és köhögés is!!! :))))
Jobbulást kívánok Zsófinak!
Csoda kislányod van, hiszen csoda gyorsan gyógyul 🙂
Erzsébet, Mária, köszönöm! :))