Amint arról korábban már itt-ott tettem említést, dacára annak, hogy nem vagyok zsidó, bizonyos zsidó ünnepeket meghatározóaknak érzek az életünkben, vagy inkább úgy mondanám, olyan, mintha belénk lennének kódolva.
kb. 50 deka lisztet
a töltelékhez:
1 kiló almát meghámozva, lereszelve, mézzel és fahéjjal megpárolva
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőbe tettem, összekevertettem jó alaposan. A lisztet mindig addig adagolom hozzá, amíg azt nem látom, hogy a tészta szépen gömbölyödik, ha megtapogatom a tetejét, nem ragad. Duplájára kelesztettem.
Amíg kelt, elkészítettem az almás-mézes-fahéjas tölteléket, majd a munkaasztalra bortottam a tésztát, négy egyforma cipóra osztottam. Tíz percig megint békén hagytam, mert sokkal könnyebb úgy nyújtani – ennek a titka, úgy tudom, a sikérszálak megnyúlása, ami a kelés során következik be.
Szóval, a négy cipóból négy hosszú, 50 centis keskeny téglalapot nyújtottam, a közepükön szépen elosztottam hosszában a tölteléket, majd felcsavartam a csíkokat, ígyekeztem elzárni a töltelék útját kifelé, ezúttal tökéletesen sikerült is. A hurkákat megkentem vajjal, és megszórtam fahéjas cukorral; ezután Fűszeres Eszternél látott módon összefontam. Ahhoz képest, hogy először próbáltam, egész jó lett. 50 fokos sütőben 25 percig kelesztettem, majd 190 fokon kb. 45 perc alatt megsütöttem.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
de gyönyörű 🙂
Ó, köszönöm!:))
szép lett:) és valószínűleg jó illatú, ugye:)) nagyon szeretem a méz, alma, fahéj illatot:)
Éppen sült, amikor vendégek jöttek, és csak mentek az illat után…:))nem lett olyan szép, mint ahogy szerettem volna, de az ízével nem volt gond.:)
Pont tegnap volt eszembe a barchesz, jó sok mákkal szórva.Még sosem sütöttem, de gyűjtöm a bátorságot.
Még hogy nem lett szép!! Dehogynem, még az illatát is érzem:)
Cserke, esetleg barackosmákosan? Sok bátorság nem kell hozzá, hiszen csak egy kelt tészta. Trin, köszi. Kár, hogy nem maradt meg tartósan az illata.
Sajnos igen magasra van téve a mérce, nálunk a pékségben olyatdeolyat lehet kapni. Olyan igazit.És a nagyon kedves pékember, akit faggattam, hogyan lesz olyan, azt mondta, miközben mélyen a szemembe nézett: van hely maguknál egy kemencének?