I. R. Fujtott krumpli hagymával, kolbásszal
E. Karfiolleves rizsbetéttel, pörkölt galuskával, savanyúság
V. Pörkölt rizzsel, savanyúság
II. R. Főtt krinolin mustárral, tea
E. Zellerkrémleves zsemleockával, vadsült krumplival, savanyúsággal
V. Ebédről maradt hideg sült zöldpaprikával
III. R. Tojásos paprika, tea
E. Csirkegulyás, palacsinta
V. Lángos tejföllel, sajttal
IV. R. Hideg: felvágott, sajt, stb., keménytojás, szendvicsek készítve
E. Erőleves májgombóccal, rakott tök v. patisszon, gyümölcs
V. Húsos palacsinta (rakva, sajttal)
V. R. Tükörtojás hagymás krumplival
E. Székelykáposzta, túrófánk
V. Rizseshús, savanyúság
VI. R. Bundás kenyér (sajtos)
E. Húsleves, rántotthús, krumpli
V. Sztrapacska túróval, sült szalonnával
Azért ez nem volt semmi…
Nagyot változott a világ etekintetben is; én a nálunk dolgozó kőműveseknek legfeljebb kávét főztem, és akkor azt megköszönték nagyon szépen. Hozták magukkal otthonról a kis enni-innivalójukat, és leültek reggelizni 8-kor, ebédelni délben. De hogy én ilyen ételsort lefőzzek nekik… hát, ahhoz nagyon olcsón kellett volna dolgozniuk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Fú, micsoda emlékek! És tényleg. Anyuék (elvált szülők gyermeke vagyok és én nem anyuval laktam) amikor építkeztek totál ez volt. Anyám egész nap a konyhában robotolt, hugom baba volt, anyám férje meg segített a kőművesnek, aki csak ivott, ivott… Alig állt a lábán délben. Anyu gigantikus méretű üstben főzte a leveseket, a pörköltöt. Bezzeg, amikor most nyáron hozzánk jöttek térkövezni! Pár üveg helyi szikvíz a nagy melegben. Ennyi. És naggyon köszönték. Szóval nem semmi volt az anyósod. Le a kalappal!!!
Szerintem az is változott azóta, hogy akkoriban jó csomó ház kalákában épült, nem pedig kivitelező, alvállalkozó, jól megfizetett mester volt a felállás. Jómagam gimnazistaként jó pár nyarat végig kubikoltam, jellemzően ismerősök építkezésein dolgozva, ahol jellemzően egy-vagy két fizetett mester volt, mindenki más ismerős, rokon, barát. Természetes volt, hogy ebédet kapunk, hiszen tkp. szívességből dolgoztam:) Mondjuk volt olyan, h nap végén odajött a mester és megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele máshova segédmunkásnak, pénzért:D Ez pedig csak 15 éve volt, már a 90-es években, mi lehetett 20-30 évvel ezelőtt a brigádok, téesz-ek idején? Szerintem akkoriban az étel természetes velejárója volt a fizikai munkának. H.
Igen, ez valóban így lehetett. Tudom, apósom szakmunkás ismerősei jöttek és dolgoztak, igaz, sokszor silány minőségű munkát végeztek – rosszul lerakott járólap és hasonlók, aztán még szólni sem lehetett érte, mert szívesség volt, sőt, még “vissza is kellett segíteni”…
De azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy az én anyám nem ismerősöknek főzött. Valószínű, hogy ez a szokás a kalákázás nyomán megmaradt még jópár évig, aztán szépen kikopott.
Jé, a köművesek enni is szoktak? Azt hittem csak inni!(Nyáron én is sütiztettem kávéztattam két kubikus brigádot, egyikük hálából csodás lekváralapanyagot közvetített nekem a falujából!)
Szia! A többi említett menüsort is leírod? Annyira kiváncsi lennék rá… 😀
SL, akkor az végülis jó barter volt…:)Andi, a nászék fogadására, meg a húsvétra összeállítottakra gondolsz?
Igen, arra gondoltam… 😀
Móni, azért sem érdemes ma már főzni rájuk, mert egy fillérrel sem lesz kevesebb a napi munkabérük. Akkor meg jobb, ha maguk hozzák….
Gyanítom, hogy ezért is szakadt meg a hagyomány…:))
Életem legkellemetlenebb emlékei közé tartozik az építkezés. 20 éve mi is belevágtunk az exférjemmel vidéken. Az apjára és a sógorára rendszeresen kellett főznöm, a segítő rokonokat és barátokat is nekem kellett ellátnom. Ez fizikailag is sok volt, de az ízvilágukat sem ismertem. A ruszin falusi ételek idegenek voltak számomra. Állandó veszekedések voltak. Ők egész másképp főznek, pl. tejfölt, hagymát nem használnak. Mindezek tetejében, nekem 40 kg-os csajnak be kellett segítenem a férfiaknak a segédmunkába is. Ezek a kalákák még a apró falvakban léteznek. Nagynéném tönkre ment, mire fiáék háza felépült.
Ez bizony régen igy volt. Emlékszem, mikor apámék épitették a gazdasági épületet amelett, hogy meg fizették őket még jól el is látták étellel, itallal. Kéthetente ment apám a havasra borjúért, mert csontból nem főzhettek idegen embernek. Azóta is sokszor el emlegetik, hogy az étel árából még egy épületet fel építhettek volna.DE ez akkoriban igy volt és most is helyenként.A férjem is második műszakban kőmüveskedik és vannak porták ahol bizony egy ebédet vagy vacsorát adnak neki.Emellett persze jól meg fizetik, mert manapság ez a munka sem olcsó. Sokan nem értékelik ezt a gesztust, de ő mindig figyelembe veszi.Szóval ez a szokás ma is él egyes emberekben.Ildikó
Szerintem főleg idősebbekben, akik kötelességüknek érzik a vendégül látást, meg talán van benne olyan meggondolás is, hogy jobban dolgozik a mester, ha ehet-ihat.
Ez sokkal régebbi tőről fakad szerintem. Amikor a napszámost, cselédet, segédet, aratómunkást muszáj volt etetni. Szóval aki dolgozott neked, azt etetni is illő volt, így szólt az egyezség. Mi 10 éve építkeztünk, és én bizony adtam ebédet a munkásoknak. Magunknak úgyis főztem, még 3 ember belefért. Inni nem ihattak. Gondolj bele, elvártam, hogy rendesen dolgozzanak, ahhoz pedig rendesen kell enni, nem papírból.
Azt hiszem, ez végsősoron hozzáállás kérdése. Neked is igazad van, Wise Lady. Viszont pl.nálunk hatan voltak a munkások, és mi is hatan vagyunk. Ráadásul nyári szünet volt, amikor amúgy is eléggé szétzilálják az idegeimet. Én ezt már nem vállaltam be.