Csípem Gasztrogyereket. Azt is lehet már tudni, ki az ő gasztroanyukája, hiszen egy bejegyzésben bevallotta…:)
Szóval, Gasztrogyereket azért bírom, mert olyan kérdéseket tesz fel, amelyekről mi már talán el is feledkeztünk, de minden kezdő szembetalálja magát velük. Mikor üveges a hagyma? Mi az, hogy forró de nem lobogó víz? Mikor elég meleg az olaj? Mikor melegedett elő a gázsütő? Milyen a jó rizs? Mikor főtt meg a főtt tojás?
Ezekről a kérdésekről eszembe jut, amikor tinédzser voltam, és elkezdtem otthon főzni (főként a szülői szív meglágyítása miatt, a szombat esti kimenő reményében), egyszer csak azt olvastam, hogy a levest “berántjuk”. Oké. Szakácskönyv lapoz, rántás. Olajon lisztet pirítunk, megszórjuk paprikával, felengedjük vízzel… Na de mennyi olajon mennyi lisztet, mennyi paprikát szórunk rá, mennyi vízzel engedjük fel, és ha összeállt az egész egy nagy kemény masszává, akkor mit csináljak, beleborítsam, vagy még engedjek hozzá vizet…?????
Tanácstalan voltam és dühös, és szegény Horváth Ilonára mondtam nem túl szép dolgokat. És akkor még internet sem volt, hogy pár perc alatt utánanézhettem volna, maradt a próba-szerencse. De emlészem, elsőre nem jött össze, túl sok volt a rántás.
Szóval, sok sikert, Gasztrogyerek, segíts csak a kezdőknek (bár tudom, hogy te nem vagy az), és bloggertársak, tekintsük küldetésnek a kezdő főzőcskézők tanácsokkal való ellátását.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
köszönöm!!!
Nincs mit, igazán…:))
Illedelmes gasztrogyerek vagy!! :DDD
Jó nevelést kapott… 😉
:))