Hétvégén, délelőtt 11 táján, amikor épp a rakott palacsintát állítottam össze, Zsófi jött hozzám vele egykorú unokatestvérével, Hannával, és arról érdeklődtek, mi lesz az ebéd.
– Rakott palacsinta – mutattam a finomságra büszkén.
– Aha… – nyugtázta Hanna. – És Móni, nem lehetne spenót? Mert nagyon szeretjük!
– Igen anya – kontrázott Zsófi – nagyon-nagyon szeretjük! Legyen spenóóóót, lééégyszííí!
A másik unokatesó, a négyéves Erik rohant át ekkor a konyhán.
– Spenót lesz? Nyami!!! – és elviharzott, a lányok utána.
Én meg álltam ott tanácstalanul, hogy akkor most érdekel itt valakit a diós-baracklekváros-kakaós-szilvalekváros csodálatos palacsintatorony?!
Mondjuk, jobb, mintha teszem azt Stefánia vagdalt bélszínre vágyott volna a társaság, mert ha az ember tart otthon fagyasztott spenótot, és van néhány szikkadt zsemléje, akkor nagyjából tíz perc ráfordítással teljesítheti az efféle kívánságokat. Már ha elhangzik egyáltalán valahol gyerek szájából ilyesmi…
Hozzávalók (kb. 4 személyre):
1 csomag (fél kiló) fagyasztott spenót (persze, frissből lenne az igazi, de most ez volt)
3 szikkadt zsemle
2 gerezd fokhagyma
kb. 7 deci tej
só, bors
A spenótot lábasba teszem, kiolvasztom. Felmelegítem, rádobom a két gerezd összezúzott fokhagymát. A zsemléket tejbe áztatom, kicsavarom, meggyőződöm róla, hogy teljesen szétesnek, és a spenóthoz adom. Jól elkeverem, az egészet felforralom, közben addig higítom tejjel, amíg szimpatikus állagot nem ölt. Sózom, borsozom. Ennyi.
Na, és akkor adtam a három kicsinek. Erre jön Bence fiam:
– Hú, anya, van spenót??? Az a kedvencem!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
