Hétvégén, délelőtt 11 táján, amikor épp a rakott palacsintát állítottam össze, Zsófi jött hozzám vele egykorú unokatestvérével, Hannával, és arról érdeklődtek, mi lesz az ebéd.
– Rakott palacsinta – mutattam a finomságra büszkén.
– Aha… – nyugtázta Hanna. – És Móni, nem lehetne spenót? Mert nagyon szeretjük!
– Igen anya – kontrázott Zsófi – nagyon-nagyon szeretjük! Legyen spenóóóót, lééégyszííí!
A másik unokatesó, a négyéves Erik rohant át ekkor a konyhán.
– Spenót lesz? Nyami!!! – és elviharzott, a lányok utána.
Én meg álltam ott tanácstalanul, hogy akkor most érdekel itt valakit a diós-baracklekváros-kakaós-szilvalekváros csodálatos palacsintatorony?!
Mondjuk, jobb, mintha teszem azt Stefánia vagdalt bélszínre vágyott volna a társaság, mert ha az ember tart otthon fagyasztott spenótot, és van néhány szikkadt zsemléje, akkor nagyjából tíz perc ráfordítással teljesítheti az efféle kívánságokat. Már ha elhangzik egyáltalán valahol gyerek szájából ilyesmi…
Hozzávalók (kb. 4 személyre):
1 csomag (fél kiló) fagyasztott spenót (persze, frissből lenne az igazi, de most ez volt)
3 szikkadt zsemle
2 gerezd fokhagyma
kb. 7 deci tej
só, bors
A spenótot lábasba teszem, kiolvasztom. Felmelegítem, rádobom a két gerezd összezúzott fokhagymát. A zsemléket tejbe áztatom, kicsavarom, meggyőződöm róla, hogy teljesen szétesnek, és a spenóthoz adom. Jól elkeverem, az egészet felforralom, közben addig higítom tejjel, amíg szimpatikus állagot nem ölt. Sózom, borsozom. Ennyi.
Na, és akkor adtam a három kicsinek. Erre jön Bence fiam:
– Hú, anya, van spenót??? Az a kedvencem!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kár, hogy nem volt a közelben egy videókamera,megörökíteni eme hihetetlen tényt :-))Igen, a jó öreg spenót! Én besamellel indítok, és utána bele a mirelit spenót. Természetesen fokhagymával 🙂
Nem tudom, miért akadsz fent ezen? :DSzemély szerint – ezzel a recepttel – én is, gyerekem is, mindenki az egész családban imádja a spenótot. És bár hagyományosan szoktunk vasárnap étkezni, ( tudod rántott hús kumpival kombó ), de elöfordult már, ( föleg mióta elköltöztünk ), hogy anyukám útravalóként adott spenótját ettük a gyerekekkel vasárnap délben. Szerintem jobb is, mint bármilyen hús. Teljesen meg tudom érteni a gyerekeket. Komolyan. 😀
Én is szeretem, na de gyerekek körében ez nem szokás…:DApám 40 évesen ette meg először a tökfőzeléket. Azóta imádja.
Na, arra még mindig nem tudtak rávenni…
Lehet, hogy még nem vagy hozzá elég idős? :)))
Nem, valóban. De majd jelentkezem 40 évesen ( még azért odébb van ), hogy ettem már belöle, vagy sem. 😉
😀
Nagyon guszta, főleg így tojással!!! Én is szívesen sorba álltam volna a tányérommal.
Én nagyon szeretem a főzelékeket, de mostanában ritkán készítettem, mert alig ette valaki rajtam kívül. Na, hát most meg tessék…:))
A minap az én két hároméves fiam is ugyanezzel a kívánsággal állt elő a játszótérről hazajövet. 🙂 Csak én már meg sem lepődöm, mert a spenót hírére mindig üdvrivalgással válaszolnak. Ha ötletszegény vagyok, akkor hetente esszük. :-))))
Oké! Árulja el végre vki, hogy anno amit a menzán kaptunk, az az édes, zöld főzelékszerű lé, amit főttkrumpira löttyintettek, az spenót volt, vagy sóska!? Én olyat szeretnék enni! A másikat, a sötétebb színűt, a sósat nem szeretem. Az édeset viszont igen. Azt hogy kéne készíteni?
Szerintem cricri te spenótot ettél. A sóska savanykásabb, fanyarabb. A spenót inkább semleges ízü, enyhén talán édes, attól függ, hogyan készítik. Szerintem próbáld ki azt, ami itt szerepel, nem fogsz csalódni.
Köszönöm! Ki fogom próbálni a Ti recepteteket (is) – de ha látja ezt a bejegyzést egy menza-szakács, akkor kérném szépen tőle a nagyüzemi variáció receptjét!
Hát,otthon soha nem lesz olyan, mint a menzán… Nekem is vannak ilyen dédelgetett ízeim, de fogalmam sincs, hogyan lehetne előállítani…
Móni,akkor a Zsófik genetikailag spenótrajongók-nálunk is..Meg a Fannik is talán:)))Cricri,szerintem a sóska, az az édes, nálunk legalábbis-savanykásan édes. A spenót az sós és fokhagymás. (Bocs, hogy közbeszóltam, de szerintem Károly, a spenót sosem édes….
@trinity: ezen összeveszni nem fogunk… 🙂
A sóska, az tényleg eléggé cukros szokott lenni…. A spenótnak max. a tejtől lehet némi édeskés íze, de közel sem annyira, mint a sóskának.
Az én családom is hihetetlen akkor, mert mindenki szereti a spenótot.
Lassan kezdek kételkedni, hogy régen utálták a gyerekek; lehet, hogy csak rossz volt a sajtója?!
Igen, igen ez nálunk is így megy! Imádják az ovis srácaim a spenótot. Férj viszont csak azóta eszi meg, amióta összeismerkedtünk. Merthogy a menzán ugyi milyen undorító volt, tehát a spenót az csakis borzalom kaja lehet. Na akkor aztán megcsináltam a nagyimtól tanult jó kis foghagymás, besameles tojással is sűrített spenótomat.Azóta bármikor megeszi. És a top kaják között jegyzem. Fiaim másik kedvence a sárgarépa főzelék és a finomfőzelék!!! Na erre mit mondotok?Én úgy gondolom egyébként, hogy a dolgoknak meg kell adni a módját. És ha így készíted az ételeket, akkor mindenből jót lehet kihozni.Móni főzelékén is látszik, hogy még szép, guszta is. Szóval meg van adva a módja. 😀
Jehudit, sárgarépafőzeléket még soha nem ettem! De utánajárok…
Ne hagyd ki, mert nagyon finom és gyönyörű. Hófehér a főzelék, narancsos színű a répa és melllette a sok-sok friss zöld színű petrezselyem….. Hmmm…nyam, nyam. fasírttal, vagy csirkepörkölttel valami fantasztikus.Ja és ez is egy napközi mumus főzelék. Úgy el tudták rontani, de úgy.
Nekem még a menzáról sem rémlik! Pedig volt ott uborkamártás, finomfőzelék, beton(sárgaborsó)főzelék… (és ezeket én mind szerettem…:)))
OK! 1-1, mert nálunk meg uborkamártás nem volt soha és még soha nem ettem 😀 Khm…izé, eddig nem is tudtam, hogy van uborkamártás…Asszem ennek meg én járok utána.
Ecetes uborkából, kaprosan… Főtt húsal adták. Olyan közutálatnak örvendett, hogy csak na…
Hü,ez egy jó ötlet,zsemlével….Tanulok töled!Gratuláció !
Anyukám is mindig így készítette… Én meg a besameles verziót nem ismerem, amit többen is említettek.
Naaaa, olyan éhes lettem tőletek, hogy korog a gyomrom! Nálunk heti szinten megy a spenót… egyszer egy boltban egy bácsi, látva a kosaramban a spenótokat, elszörnyülködve kérdezte, kit akarok én megmérgezni?! Nem hitte el, hogy a gyerekeim kedvence és ők kérik…
Az én lányaim nem szeretik a spenótot, de nálad biztosan megették volna:)). De kipróbálom én is ezt a receptet, zsemlével.
Na tessék, én meg itt azt hittem, hogy nincs még gyerek a világon, aki spenótot szeretne…Maresz, most már csak kísérletképpen is próbáld ki, hátha nálatok is kiderül, hogy szeretik:))
Én pici rántással indítok, épp csak egy leheletnyivel, a folytatás különben ugyanez. A spenót nálunk is nagy kedvenc, de hogy a rakott palacsintát überelné, olyan még nem volt. 😀