Mit csináljunk nyolc gyerekkel?
– És, mit főzöl ma? – kérdezte fogorvosom reggel, akihez könnyű nyári gyökérkezelésre érkeztem fél nyolcra.
– Hát, még nem tudom… Előrejelzések szerint nyolc gyerek lesz nálunk, egyelőre ezzel a gondolattal barátkozom.
– Nyolc? Hiszen az már tábor!
Hát igen, nyolc gyerek sok. A saját négyükhöz hozzájött az előre beígért ikerpár, nagyobbik lányom barátnői, és bónusz kaptunk még kettőt: a sógoromék adták át megőrzésre csemetéiket, míg ők hivatalos ügyeket intéztek.
Szóval, az már biztos, hogy nyolc gyerekhez minimum dupla négyzetméter, és komoly logisztikai program kell. Mert így a következő helyzetek alakultak ki: a négyéves Erik időként átgázolt a nagyobb lányok társasjátékán (nincs mit tenni, ugye, ha egyszer arra megy az autópálya); tizenkét éves Bálint fiam először az ablakon lövöldözött kifelé vízipisztollyal, majd, miután eszébe juttattam, hogy ezzel igen kellemetlen pillanatokat tud szerezni a házunk előtt elhaladó gyalogosoknak, lerohant az udvarra, és az ott békésen játszadozó két hatéves lány, Zsófi és Hanna játék-babakocsiját vette célba. A kicsik erre sértődötten feljöttek, és azonnal nekiláttak babákat fürdetni, amihez két lavórt és négy törölközőt csoportosítottak át a lányszobába. Ja igen, azt el is felejtettem, ők először szültek: ez a fürdőszobában történt, ahonnan egyszer csak azt hallottam kiszűrődni: na, mi van, megvan már? Mire Zsófi: Jaj, Hanna, ne siettess! Tudod te, milyen nehéz egy szülés??!
Kilencéves Bence fiam folyamatosan járt a nyakamra, bánatos kutyaszemekkel körítve kérdezgette: “anya, nem játszhatok a gépen, csak kicsit?” Persze, egy idő után beadtam a derekamat. “De. Vidd be a laptopot a hálószobába.”
Ezzel kipipáltam egy gyereket, ugye, aki játszott, meg a három kicsit, aki közben nézte, és mellesleg, mintegy suttyomban romba döntötte a hálót, majd üldözni kezdtek ugyanazzal a kérdéssel, amelyre korábban Bence kedvező választ kapott.
Nóra lányom, akiben kész művelődésszervező veszett el, ugyanis programjavaslatokkal bombáz engem folyton, különös érzékkel főleg olyankor, amikor épp nyakig vagyok valamilyen munkában – most galuskaszaggatás idején érezte alkalmasnak a pillanatot, hogy bedobja a balaton-parti fagyizás ötletét, és nagyon csodákozott, hogy finoman szólva nem rajongtam érte. Hogy a zsúfoltságon csökkentsek, bevetettem a dvd-gyűjteményünket, előbb Cin-cin lovag (mesének álcázott pszicho-horror), Bud Spencer, majd Johnny English parádézott a képernyőn.
Voltak egész jó perceink, de bevallom, egy idő után rájöttem: egyetlen esélyem arra, hogy ne kerüljek szanatóriumba az, ha túlélésre játszom. Úgyhogy már nem próbáltam lépést tartani én, mint rendrakó a rumligyártókkal, és időnként lementem az udvarra, kis frissítő gyomlálásra, hogy újult erővel térhessek vissza a gladiátorképzőbe.
Ja, ami az ebédet illeti, a leves mellé tojásos galuskát gyártottam, s mivel nem kaptam a szomszédos kisboltban fejessalátát, friss káposztasalátával tálaltam.
Ha valamiről, hát a tojásos galuskáról el lehet mondani, hogy gyors és könnyű. Tekintettel a létszámra, a tésztát 80 deka lisztből, 2 tojásból, sóból és vízből készítettem. Na, hogy milyen legyen a tészta állaga, ez az, amihez tapasztalat szükséges. Jó ragacsosnak kell lennie, és ha nem akarjuk, hogy egy darab legyen egy adag, nem lehet túl lágy. Szerencsére Okostojás gondolt a kezdőkre, és precíz, pontos mennyiségeket adott meg. A nokedlitésztát nem szabad túlságosan kidolgozni, csak összekeverni, és már szaggathatjuk is a forró vízbe, amit ugye már jó időben odatettünk a tűzhelyre, hadd forrjon. Amint feljönnek a galuskák a víz tetejére, még egy kicsit hagyom, majd leszűröm.
A kész nokedlit serpenyőbe teszem, 5 deka vajjal átforgatom, majd ráöntöm a felvert tojásokat – jelen esetben hetet, ennyi volt még itthon, de bevallom, elbírt volna többet is. Átsütögetem, és próbálom elkapni a pillanatot, hogy a tojás ne süljön túl, de már ne is legyen folyós. Ehhez fontos alapfeltétel, hogy kellő nagyságú serpenyőben készítsük az ételt, ne úgy, mint ma én.
Persze, azért ették, mint kacsa a nokedlit…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)