Mai Móni

Kelt palacsinta

Az ember azt hiszi, hogy ha valamiben, hát palacsinta kérdésben tényleg otthon van, aztán kezébe kerül egy újság, és romba dől benne minden. Kiderül, hogy amit ő a palacsintáról tudni vélt, az a valóságnak csupán egy szelete. Azon kívül van ott még néhány.
Mert a klasszikus palacsintán kívül a Nők Lapja Konyha júniusi számának Fakanál mellékletében Papp Emese felvonultatja az amerikai, és az élesztős palacsintát is. Itt volt az ideje ez utóbbi kipróbálásának. Mivel mostanában sok édeset ettünk, a tésztát ezúttal sós töltelékkel tálaltam.
Tehát, az élesztős palacsinta receptje a következő:
3 tojás
1,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos tej
25 dkg liszt
1 dl víz
1 csipet só
1 ek cukor
3,5 dkg olvasztott vaj

(Mivel ebből a mennyiségből kb. 12 darab lesz csak, én helyből dupláztam a mennyiségeket, kivéve a cukorét. Ja igen, és a tojással is csaltam, de csak egyet.)
A langyos tejben elkevertem a cukrot, a sót, belemorzsoltam az élesztőt, és hagytam felfutni. Hozzáadtam a tojásokat, a lisztet, a vajat, simára kevertem, és ezután öntöttem bele a vizet. Nagyjából egy órán át hagytam kelni, majd a szokásosnál kicsivel vastagabb palacsintákat sütöttem belőle. Nem mondom, hogy eztán már csak ilyet sütök, de bizony sajnálom, hogy korábban még nem próbáltam! Sokkal finomabb a tészta, kicsit a fánkra emlékeztet, és az állaga később sem lesz nyúlós.

A töltelék a következő volt:
olajon megdinszteltem egy fej hagymát, rádobtam nagyjából húsz deka darált mangalicasonkát (azért voltam kénytelen ledarálni, mert már egy kicsit kiszáradt, és vágni nem nagyon lehetett), egy kicsit tovább pároltam. Hozzáadtam húsz deka fagyasztott zöldborsót, és amikor ez is puha volt, megszórtam két evőkanál liszttel, felöntöttem annyi tejjel, amennyivel jó sűrűre főtt. Sóztam, borsoztam, és elzártam alatta a lángot. Amikor a palacsintába töltöttem, sajtot is reszeltem rá, így tekertem fel.
Tálalásnál tejfölt és még sajtot adtam hozzá.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. italiana says:

    Szia!Az én nagyim mindig kelt palacsintát készitett nekünk dios-lekváros izesitéssel.Imádtuk és mivel vastagabb a tészta nem kellett tul sokat sütnie sem hogy kielégitse az unokák igényeit.

  2. Maimoni says:

    Igen, ez tényleg így van: a legnagyobb étvágyú is csak másfél palacsintát bírt legyűrni…

  3. malyvacsiga says:

    Hú, ezt akkor feltétlenül ki fogom próbálni! De azért én is duplázom majd, hátha marad másnapra…

  4. trinity says:

    Kb. 10 éve sütöttem ilyesmit-azóta elfelejtődött…Kösz a tippet!!!!

  5. Maimoni says:

    Én még soha… És nem is értem, hogy lehet. Nagyon finom, sokkal jobb, mint a klasszikus tészta – ekem legalábbis most jobban tetszik…

  6. Anonymous says:

    Szia! Az én nagyim is mindig kelt palacsintával kápráztatta el az unokáit és az egész családot 😀 Ő túróval szokta tölteni, ami túró, vaniliáscukor, cukor , mazsola, egy tojás, és reszelt citrom héjjal készült. 😀 Én a tésztába szoktam még gyümölcsöt reszelni, amilyen épp van itthon ez lehet körte, alma , banán. Nagyon finom mikor belesül.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!