Főzz és szerelj!
Ma délelőtt, lecsófőzés közben egyszer csak azt vettem észre, hogy a mosogató alatti szekrényből folyik a víz kifelé.
Amint arról korábban már szóltam, nem ijedek meg az ilyen helyzetektől; rég rájöttem, hogy egy csomó rettentő férfiasnak tartott munkát mi, gyenge nők is hasonlóan jól el tudunk végezni. Mivel úgy szocializálódunk, hogy a kisfiúk barkácsolnak, a lányok babáznak, később is természetes, hogy kiveszik a kezünkből a csavarhúzót, a fúrógép meg egyenesen tabu.
Na, hát ez nálunk másképp alakult.
Életem párjának ugyanis házasságunk korai éveiben nulla affinitása volt az ilyen dolgok felé, tehát, ha egy csavart kellett befúrni a falba, három lehetőségem volt: egy darabig nyavalygok, hogy hozza el az apja fúrógépét, és fúrja be; megkérek egy ismerőst, hogy bocsi, nem ugranál át…? És a harmadik: megoldom magam. Ezért egy ideig mindent szegeltem. Még ha nem is volt túl biztonságos, de legalább fenn volt a falon a holmi, és nem kellett várni senkire. Aztán egyszer elmentem, és vettem egy fúrógépet, hozzá négy fúrószárat, azóta akkor fúrok, amikor csak akarok!
Hozzáteszem, idővel változott Emberem hozzáállása is, ma már legalább olyan jól szerel, mint én. Mégis, amikor együttesen konstatáltuk, hogy a mosogató alatt azért folyik a víz, mert kilazult a lefolyót tartó csavar, gálánsan hátralépett, és hagyta, hogy e területen is kibontakoztassam képességeimet. Jó húszperces munka volt, szét kellett szednem a lefolyó alsó részét, kitisztítani, tömítést megigazítani, visszacsavarozni, és lent is, az összes tekerhető részt teljesen beszorítani.
Slussz.
Mondjuk, ha mindezt egy férfi csinálja, tuti, hogy közben nem mennek oda hozzá, hogy főzzön teát, adjon lekváros kenyeret, de legalábbis szedje le a jégkrémről a papírt.
Még az a szerencse, hogy a lecsó nem egy macerás étel, így aztán a viszontagságok dacára időben elkészült, és nagyon finom lett.
Egyszerűen készítettem, semmi faxni: kevés apróra vágott szalonnát kis olajon kiolvasztottam, rádobtam két fej apróra vágott hagymát, megdinszteltem. Ezután hozzáadtam nagyjából egy kiló felaprított paprikát, szintén egy kiló, héjától félperces forró vízben áztatással megszabadított, feldarabolt paradicsomot, sóztam, borsoztam, lefedtem, és szépen lassan megpároltam. Így jó sok leve maradt, amit nagyon jó friss zsemlével, kenyérrel, bagettel tunkolni…
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)