Ebben a melegben a folyadékpótlásra leginkább vizet iszunk vagy dinnyét eszünk, így rendszeresen a nyakamon marad több liter savanyú házitej, amiből jobbára túrót, hamis túrógombócot készítek. Ezúttal azonban egy régi göcseji receptre esett a választásom: úgy döntöttem, aludttejes prószaként hasznosítom a pár napja altatott tejet.
A recept hihetetlenül egyszerű: egy liter aludttejben elkeverünk egy kávéskanál sót, 4 tojást, 4 evőkanál cukrot és annyi lisztet, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb tésztát kapjunk. Kiolajozott nagy tepsibe öntjük a masszát, és a tetejét felváltva pöttyözzük (vagy inkább foltozzuk) tejföllel és lekvárral. Az autentikus verziónál szilvalekvárt használnak, hát nekem pont az nincs itthon. Még. Sárgabarackkal helyettesítettem, és a végén még jól megszórtam darált dióval is. Lehet egyébként gyümölccsel is készíteni, különböző lekvárokkal variálni. Utolsó mozzanatként még egy kis olajat csíkoztam a tetejére.
190 fokos sütőben nagyjából egy óra alatt sült meg, de hozzá kell tennem, lehet, hogy több volt az aludttej. Érdemes megvárni, hogy kihűljön, sokkal könnyebb szeletelni, és finomabb is lesz.
Itt gyűjtöttem össze egyszer jónéhány aludttejes, illetve kefires receptet.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Elkészítettem a cukkinitócsnit (dicsértelek is az esti bejegyzésben) és nagyon finom volt. :o)Most pedig egy gyerekkori kedvenc sütimet raktad fel – azt hiszem. Ki is próbálnám, de az aludt tejet hozzá, hogyan kell készíteni. Lehet, hogy hülye kérdés, de nálunk senki sem tudja.
Tudod, miért nem hülye kérdés? Mert sokan olyan tejnek nevezett italokat vásárolnak és fogyasztanak, ami nem is képes megaludni. Nem alszik meg az UHT tej, meg még nem tudom pontosan, melyik… MInél inkább hasonlít az igazira (zsírtartalomban, és kezelésben), annál nagyobb esély van arra, hogy megalszik. Az altatás pedig annyi, hogy a savanyú tejet kiteszed egy edényben valahova (ne legyen hűtőben), és kész. Pár nap (tejtől függ), és olyan lesz, mint a kefír. Egyébként azt is használhatsz ehhez a sütihez.És köszönöm a dicséretet!:)))))
Szia!Nagyon tetszik a blog, tetszenek a receptjeid is!Ezt (az aludttejes prószát) mindjárt ki is próbálom. Nagyon sokszor hallottam a nevét, de sosem láttam, sosem kóstoltam. Kíváncsi vagyok…Az aludttejhez szeretnék még annyit írni: a családnak csak házi tejet adok, megbízható helyről persze. Lesz is belőle aludttej, túró, vaj, minden, ami kell, nem keserű lötty, mint a boltiból..Köszi még egyszer a recepteket!
Basel, mikorra alszik mar meg a tej, hogy ezt kiprobalhassam….
Én is jöttem valami finomság után nézni, mert fiúk édességre vágynak, ezt most én is megcsinálom.Mi is házi tejen élünk, jó helyről hozzák. De nálunk mind elfogy pedig két naponta 6 l-t veszek!Na, de most megyek altatni (mármint tejet, nem gyereket)!
KÉtnaponta 6 liter… az nem kevés. Én eddig heti kétszer 6 litert vettem, de most már a 2×4 is alig fogy el.
Sikerült, isteni finom lett, a fiúk csak úgy falták! Köszönöm!Tej: nálunk melegben kiveszik a hűtőbből és csak úgy az üvegből isszák, szóval nyáron ugyan úgy fogy mint télen!
Örülök, hogy jó lett!:)))
Szia!Ha megvan neked a Vasi, zalai parasztetelek c. könyv akkor a kukuricaprosza maskepp c. receptet is probald ki.Ezt es az aludttejeset is szoktam en ugy csinalni, hogy a tetejere ramorzsolok egy turot es ettol meg finomabb lesz!:-)
Köszi Ági, megnézem, a könyv megvan!
3 liter igazi házi tejből készült aludttej volt itthon, úgyhogy másfélből rögtön el is készítettem ezt. Finomnak nagyon finom, csak nekem az állaga egy meglehetősen szalonnás massza lett. Kicsit vastagabb a tészta, mint talán kéne, de elég hosszan sütöttem, a teteje meg az alja kapott is kérget, csak a közepe sáv szalonnás. Ilyennek kell lennie?
Atir, bevallom, zavarba jövök mindig ettől a szalonnás kifejezéstől… Bevallom, nem tudom egészen pontosan, mit jelent. Végülis, ez egy vastag palacsintatészta, tehát ne várj tőle olyan állagot ,mint pl. egy hagyományos kevert sütitől – és igen, ezt vékonyra kell készíteni, és kihűlve a legjobb. Akkor már az állaga is megint más – de gondolom, ezt tapasztaltad. Bocs, hogy ilyen megkésve válaszolok.
Hű, hát nem tudom, hogy hogyan jellemezhetném a szallonnást…:)Pl eltörni nem lehetne. De biztos, hogy a legfőbb baj az volt, hogy túl vastagon öntöttem a tálba. Nagymamám azonban még így is örömmel eszegette, hogy neki ilyet utoljára az anyukája sütött, 70 éves emlékeket ébresztettemn fel:) Mondjuk ő azt mondta, hogy a prószába kukoricaliszt kell. Biztos ahány ház, annyi féle prósza. De lekvárral leöntve szerintem nagyon finom volt. Köszönöm a választ!
Az én fejér megyei nagymamám is kukoricaliszttel, sőt, néha kukoricadarával készítette, itt Zalában láttam így is, úgy is.Ha a nagymamádban emlékeket ébresztett, akkor biztosan jól sikerült!!:))
Sziasztok! Én zalai származású vagyok, nagyon megörültem a receptednek, kellemes emlékeket idéz fel. Én a nagynénémtől tanultam a receptet. A sütésnél az a mérvadó, hogy kb max.ujjnyi vastag legyen a tepsiben és akkor rendesen átsül, sőt át is pirul. Úgy biztosan nem lesz szalonnás. Mi a tésztájába nem szoktunk cukrot tenni, s a tetejét a lekvárcsapkodás után kis olajjal elkevert tejföllel csöpögtetjük le. (Persze, ahány ház, annyi szokás:-))