Kürtőskalács

Megjött a vihar, szerencsére (elnézést a nyaralóktól), kicsit lehűlt a levegő, ami visszahozta a főzési kedvemet, így aztán belevágtam a régóta tervezgetett kürtőskalács-projektbe. E célból két hónap alatt összegyűjtöttem négy sörösdobozt, amit a konyhaszekrényben őrizgettem; okoztak is bosszúságot rendszeresen, mert persze, hogy folyton összeborultak, lepotyogtak, és hangos koppanásokkal érkeztek meg a padlóra. “Minek tartogatod azokat?” – nézett rám értetlenül életem párja, majd amikor csak annyit mondtam, “kürtőskalács”, némi szemöldökvongatás és ajakösszepréselés kíséretben odébbált.

Majd meglátod – mondtam magamban, már a diadalt érezve, a kész kürtőskalácsok katonás rendjének gondolatától büszkén. És íme, most eljött az idő.
Egyszerű és nagyszerű; bár a parázs felett való sütögetés lenne az igazi, hogy a cukor rendesen karamellizálódjon, azért az enyémek így is sűrű dicsérgetések közepette tüntették el a diós és kókuszos tekercseket.
Először is, egyszerű kalácstésztát kevertettem a kenyérsütő gépemmel a következő hozzávalókból:
3,5 dl langyos tej
4 ek cukor
3 deka élesztő (hagytam kicsit felfutni)
2 tojás
csipet só
70 deka liszt
7 deka vaj
2 ek tejföl

Olyan tésztát kell kapnunk, ami a gépben szépen gömbölyödik, és nem ragad.
Duplájára kelesztettem. Ezután két cipóra osztottam, és kicsit átgyúrtam a tésztát. Amíg még egy keveset így pihentek, alufólia segítségével eltüntettem a sörösdobozok közötti osztálykülönbségeket; nem számított immár, melyik tartalmazott valaha világos és melyik barna sört, azt sem lehetett megmondani, melyikük milyen feliratot visel magán – e sajátos jegyeket jótékonyan befedte az ezüstös sztaniol, mint annak idején az iskolaköpeny a ruhánkat.

Az egyik cipót kinyújtottam ovális alakúra, és egy pizzavágóval csigavonalban haladva kétcentis csíkra vágtam.
Fogtam az első sörösdobozt, és szorosan feltekertem rá a csíkot, aztán a többivel is ezt tettem. Az első cipó pontosan elég lett a négy dobozra. Ezután a csíkos hengereket lekentem cukros tejjel, majd meghempergettem darált dióval összekevert kristálycukorban.Egymás mellé állítgattam őket egy sütőlapon, majd 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Közben persze nyújtottam és csíkra vágtam a második cipót is, amelyet a négy dobozra való feltekerést, illetve a cukros-tejes lekenést követően kókuszreszelékes kristálycukorban forgattam meg.
Nagyon finom lett, de elhatároztam, a legközelebi grillezésnél azért megpróbálom parázs felett sütni, csak úgy kíváncsiságból.

Update: Állítólag sütőben sütve is el lehet érni a karamellizálódás optimális fokát, két megoldást is találtam. Az egyik, amit Szepyke írt kommentben, vagyis, hogy vajjal kikent tepsibe fekteti az ember a gurigákat, és forgatja rendszeresen sütés közben. A másik, hogy sütés előtt nem hempergetjük meg semmiben a tekercseket, hanem vajjal elkevert porcukrot kenünk rájuk ecsettel sütés közben, gyakran ismételgetve. Ez utóbbi variációnál a kész kalácsokat még külön meghempergetjük a tetszés szerint ízesített cukorban.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)