Jóska a piacról

Vagyis josta. Háromszor kérdeztem vissza az árusnál, hogy ne haragudjon már, elismételné? A gyerekek egyből lejóskázták, részünkről ez lett a beceneve. Mindig tanul az ember valamit.
A josta a feketeribizli és az egres keresztezéséből született, hangzatos nevét is róluk, a Johannisbeere, illetve Stachelbeere szavak összevonásából kapta. Nincs nagy múltja, hozzávetőleg 40 éve létezik. Amint azt a hazipatika.hu írja róla:
“Szinte mindent “tud”, amit a köszméte és a fekete ribizli: különösen sok C és B1, B2 vitamint tartalmaz. Savai jó hatásúak az emésztésre, antioxidánsai erősítik az immunrendszert. Száz grammjában 26-64 mg C vitamint találhatunk.Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mert nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a feketeribizliről. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző “orvosságos” mellékíze.” Ezekben a napokban van a szezonja, úgyhogy hajrá, most kell megkóstolni!
Én is itt álltam fél kiló jostával, ahogy lenni szokott nekem ízlik, de a család nem mozdult rá fanyar íze miatt. Azt hiszem, végül gasztronómiai szempontból igen nemes megjelenési formát sikerüt találnom számára: fagyi lett. Méghozzá gyönyörű, lila.
Előzőleg két liter házi tejből közel egyórás forralással fél liter kondenztejet készítettem, amit összeturmixoltam kb. 20 deka jostával, 10 deka cukorral, és egy kis doboz (25 deka)mascarponéval. Fagyasztóba tettem, és félóránként botmixerrel átkevertem. Eleinte számoltam, hányszor, aztán elvesztettem a fonalat; aki fagyigép nélkül adja házi fagyikészítésre a fejét, annak tudomásul kell vennie, hogy megdolgozik az adalékmentes ízért.
Egyszóval, strapás; de ilyet nem veszel sehol…