Kecskesajtos-spenótos talmusz
A Culinarisban ettem kecskesajtos talmuszt rukkolával a minap. Azt, hogy fogalmam sincs, mi a talmusz – hangzása alapján tőlem jelenthetett volna gyümölcsöt, egytálételt, de még indiai hímzett köntöst is, ha nem étlapon látom – betudtam egyszerű vidéki mivoltomnak. Vajastésztás batyu volt egyébiránt.
Amint internet-közelbe kerültem, első dolgom volt, hogy rákerestem erre a szóra. Hát bizony, a Google ajánlgatott támmúzt, tamus-t, Talmudot, de talmuszról még csak nem is hallott.
Zsófi javaslatára talmouse-ként is megnéztem, ezúttal kicsit alaposabban; és tényleg, találtam autentikus receptet, eszerint tehát kör alapból kell kiindulni, és kicsit jobban össze kell húzni a tésztát. A francia szóval egyébiránt tejszínes-sajtos tésztát péksütit jelölnek.
Nem tudom, a magyar oldalakon hogy-hogy nem tűnt még fel az étel; mindenesetre pironkodva visszavonom azon véleményemet, amely szerint “vagy nagyon ritka ételről van szó, vagy… vagy csak nevet kellett adni a gyereknek”. Az előételként felszolgált talmusz – Zsófi azt írta, talmúznak ejtik – nagyon finom volt: a rukkola kecskesajttal és pirított fenyőmaggal együtt sült át a vajas tésztában.
Gondoltam, én is villantok vele itthon. Mivel finom zsenge spenótot vettem a piacon, amelyet nem akartam főzelékként tálalni, kecskesajtot pedig vasárnap vételeztem a káptalantóti piacon, gondoltam, ez így együtt jó lesz. Jó is lett.
Kellett hozzá:
1 csomag leveles vajastészta
fél kiló friss spenót
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl tejszín (tej is lehet)
só, bors
kb. 10 dkg kecskesajt
2 ek tejföl
Extra:
Maldon füstölt tengeri só
szardellás olívabogyó
A spenótot megpároltam a tejszínben a fokhagymával, sóval, borssal. Aprítógépbe tettem, beletördeltem a kecskesajtot, hozzáadtam a tejfölt, megszórtam a füstölt sóval, és néhány másodperc alatt összekevertettem.
A kinyújtott leveles tésztából (nagyjából) egyenlő szárú háromszögeket vágtam.
Levágtam a háromszögek csúcsait.
Az így kapott hatszögek közepébe helyeztem egy-egy kanálnyit a spenótos töltelékből.
Három szelet szardellás olívabogyót tettem a spenótra; ez túl azon, hogy az ízértékét növeli, sütés közben visszatartotta a kifutni készülő tölteléket (amelyikre nem került olíva, az bizony kifutott).
A képen látható módon összehajtottam a batyukat, így:
És így:
220 fokos sütőben kb. 12 perc alatt sült meg. Az étteremben finomabb volt a tészta, de azért ezt is érdemes kipróbálni. Balzsamecettel lespriccelt salátát ettem hozzá (na, azt már csak én…).
Ha valaki találkozott már valahol ezzel a névvel, hogy talmusz, legyen kedves, terjesszen egy kis ismeretet!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)