Kókusztejes málnaleves
A kókusztejes felütés puszta véletlen folytán lett része a leves nevének. Tegnapi
rizottórizs vadászatom során betévedtem az általam egyébiránt nem kimondottan preferált Aldiba, ahol ázsiai ételek akciója zajlik; így vándorolt a bevásárlókocsimba különösebb cél nélkül egy üveg bambuszrügy, egy zacskó wok- és egy zacskó Mie-tészta, továbbá a kókusztej.
Rizottórizs nem volt.
Hazatérve sajnálkozva konstatáltam, hogy a piacon vásárolt málna egy része időközben lekvárrá illeve gyümölcslévé alakult a zacskóban; legyen hát leves belőle – döntöttem el hirtelen.
A további feladatokat 12 éves Nóra lányom vállalta magára:
A málnát lábasba öntötte, annyi vizet engedett rá, amennyi éppen ellepte. 3-4 evőkanál cukrot, fél kávéskanál őrölt fahéjat, kevés reszelt citromhéjat tett hozzá, felöntötte 3 dl tejszínnel, és leturmixolta.
Valami még kellene bele… – morfondíroztam, sok volt az az egy kiló málna ahhoz a 3 dl tejszínhez. Volt még ugyan tartalékban két deci habtejszínünk, de azt a leves tetejére szántam.
– Anya, ez mi? – kérdezte ekkor Nóri a kókusztejes dobozt lóbálva maga előtt. Én meg, mint akit homlokon csókolt a múzsa, boldogan kiáltottam fel:
– Ez az, ami a levesbe kell! Kókusztejes málnaleves lesz!
És úgy lőn.
Hozzáborította a doboz tartalmát az eddigiekhez, a szokás kedvéért egyet forralt rajta, majd leszűrte – meglehetősen sok magja volt ennek a málnának.
Mondanom sem kell, a leves lehűtése jóval tovább tartott, mint az elkészítése. Tejszínhabbal is remek volt, de ha lett volna itthon vaníliafagyi, azzal ettük volna.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
