Virág hívott játékba, a feladat az, hogy áruljak el hét dolgot magamról. Jópofa kérés, elgondolkodtatott. Úgyhogy, csak ami hirtelen az eszembe jutott:
1. Amíg Virág első látásra tudta, hogy az az ember lesz a férje, nálunk ez fordítva volt – a férjem tudta, hogy én leszek a felesége, de engem sokáig nem győzött meg (kissé szirupos történetünket elmeséltem egyszer itt); a végeredmény mégis hasonló, nem győzök hálát adni Istennek azért, hogy épp ehhez az emberhez mentem feleségül…:-))
2. Mindig várok valami jót. Pontosabban: számtalanszor elfog az az érzés, hogy valami nagyon-nagyon jó dolog fog történni velem, velünk. Nem úgy, hogy a következő pillanatban, hanem hosszútávon. Munkában, a körülményeinkben… remélem, észre is fogom venni, ha meglesz!
3. Bár tényleg nagyon szeretem a gyerekeimet – de hát nem is anya az, aki ezt nem mondhatja el magáról – ők azok, akik az oroszlánt is ki tudják hozni belőlem. Sok ismerősöm nehezen hiszi el ezt, mert amúgy tényleg türelmes ember vagyok, de például a múlt héten Bálint fiamra akkorát sikerült kiabálnom, hogy azóta fáj a torkom. Na jó, igaz, meg is fáztam…
4. Szeretek a tömeggel szemben menni. Szeretem a tabukat döntögetni.
5. Nem fogadok el csak úgy tiltásokat, ha nem látom, nem mondják meg az okát. Zavar, ha valamire azt mondják, hogy azt nem lehet (padlizsánt fémmel vágni…:-)), nekem mondják meg, hogy miért. (Ki is derült, hogy ez ma már hülyeség! Megnyugodtam. Eddig is fémmel vágtam, sosem lett baja.)
6. Kíváncsi vagyok, sokat kérdezek. Amikor a nagyobbik lányom született, a műtőben, a császármetszéshez szükséges előkészületeket végző műtősnőt kérdezgettem, ez mi, az mi, ezt most miért köti be nekem, mi határozza meg, hogy vastag, vagy vékony tűt használnak… Hamarosan kikiáltott a bemosakodó orvosoknak: “Doktor urak, jöjjenek, mert a végén még a hölgy kitanulja a szakmát!” A továbbiakban aztán – vagyis a műtét közben – az orvosoknak tettem fel hasonló kérdéseket, illetve az aneszteziológust faggattam az altatás és a spinális érzéstelenítés előnyeiről-hátrányairól.
7. Ha ideges vagyok, kávét iszom. A kávé jóbarát.
Akiknek én gurítom a labdát (remélem, elkapják…):
Limara
Max
Chef Viki
Palócprovence
Gasztromami
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Köszi, dolgozom rajta:)
Én is, köszönöm!
:)) Köszi! A válasz kész.
Köszi Nektek én is.Palócprovence, gyors vagy nagyon! 🙂
Köszönöm, Móni!Képzeld, én is mindigkéssel vágtam a padlizsánt. Pedig nekem is mondták, hogy azt az egyet nem szabad.Csakhogy nem volt fakésem…ami pedig az életünk párját illeti, továbbra is értetlenül állok a dolog előtt…miért csak az egyik tudja? Lehet, hogy ez egyfajta takarékosság? :)))
:)))
Itt a labda a kezemben! Vizsga után és lekvárfőzés közben vagyok, de 1-2 nap múlva jelentkezem!Köszi :-))