Az a csodálatos káposztaleves

Hajjaj, elszaporodtak a sütemények a blogon…

A nyár közeledtével pánikszerűen tör rám a felismerés, hogy már rég nem itt kéne tartani, hogy a tél végén, időben elkezdett fogyókúrát nem lett volna szabad félbehagyni, hogy az azóta harmincszor megfogadott “mától kezdem”-ek közül legalább egyet komolyan kellett volna venni…

És ilyenkor szinte eksztázisban sütök. Olyanokat, hogy csak na. Aztán a mérleg persze, hogy nem mutat kevesebbet – pontosabban: nem kevesebbet mutat.

Valamit tenni kell, valamit tenni kell – zakatol az agyamban. Próbálom elhinni életem párjának, hogy remekül nézek ki, de a tavalyi nyári ruháim ijesztően szűkek. A neten egyre-másra tűnnek elő a különböző csodakúrák, a saláta-diéta, léböjtkúra, Atkins-diéta, joghurt- tojás-, szőlő és rizs-, amerikai, francia diéta, tavaszi fogyókúra… De nem szeretem a kötött étrendeket. Képtelen vagyok betartani. Ha nem ehetem valamit AZONNAL, ha megéhezem, vége a fogyókúrának. Többször próbálkoztam a káposztaleves-diétával, ami egész jó: a levest szeretem, mellette lehet azért mást is enni, és már annyian mondták, hogy nekik bevált. Egy fej legyalult káposzta, négy-hat fej hagyma, zeller, sárgarépa, fokhagyma, mindezt egy jó nagy fazékba szórni, rá víz, só, köménymag, paradicsompüré, aztán hadd főjön. Legutóbb, úgy öt-hat éve is ezt a receptet követtem. Ízlett, tényleg.

Tíz napig nem is volt semmi gond.

Öt kilót fogytam.

Aztán egy reggel a férjem megkérdezte: te, bírod még ezt a káposztalevest? Aha, mondtam, és onnantól kezdve rá sem tudtam nézni. A levesre, persze.

Na, hát most ízlik megint. Muszáj neki.

A másik csodaszer a Callanetics nevű torna. Tényleg elképesztően hatásos. Talán soha nem próbáltam volna ki, mert nem hiszek az ilyen volt-ilyen lett fenekeknek, comboknak, a Photoshop világában ezt már bári két perc alatt produkálni tudja fogyás nékül. Csakhogy, valami óvodai bulin egyszer nyertem egy tízalkalmas bérletet. Üsse kő, gondoltam, ártani nem fog. Hát bizony, az ötödik héten már több ismerősöm befizetett az órákra, és én is vettem egy újabb bérletet. Meggyőző volt az eredmény.

Ennek a tornának egy baja van: bizonyos idő után borzasztóan rá lehet unni a gyakorlatsorra, és bármennyire is tudom, hogy hatásos, egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy nekiálljak.

De ahogy a káposztaleves, talán ez is újra “ízleni fog”, ha elkezdem. Holnaptól, mindenképpen…