Van az úgy, hogy az ember elkésik. Valamivel, valahonnan. És akkor két esélye van: vagy ad még neki lehetőséget az élet, hogy pótolja a mulasztását, vagy nem. Vannak ilyen sorsfordulók.
Ilyenkor minden lelassul, kicsit meg is áll, hogy aztán dübörögve induljon tovább. De arra a kis időre eltűnik, ami nem maradandó, és ott állunk pőrén, tépelődve, hol rontottuk el, mi rontottuk-e el, vagy egyszerűen csak ilyen a lét, hogy időnként elromlik…?
Az efféle morfondírozások remek alkalmat adnak arra, hogy ösztöneinket felébresztve teret engedjünk alkotókedvünknek, az egyetlen életre összpontosítva felmentsük magunkat azzal, hogy legfeljebb a kukába kerül az egész, de nem fog mardosni az önvád álmatlan éjszakákon át amiatt, hogy ott volt a lehetőség, mégsem próbáltuk meg.
Tél vége felé vettem még néhány céklát, aztán az egyik ottfelejtődött a hűtő alsó fiókjában. Tán salátát kellett volna belőle készíteni, vagy savanyúságot, nem tudom: a lényeg hogy most ráakadtam, és meglepődve konstatáltam, hogy nem romlott meg, nem indult rothadásnak, penészes sem lett. Csak elkésett – de végül jól jött ki belőle…
A másik adott alkotóelem a kefír volt, amivel muszáj valamit kezdenem, az anyámtól kapott kefírgombák fékezhetetlen munkatempójának köszönhetően másfél naponta újabb fél liter kefír keletkezik, és nem fogy el ennyi. El kell sütni.
Aztán ott volt még a dió. Gondoltam, jó lesz bele ez is.
A hozzávalók listája végül a következőképpen alakult:
4 tojás
15 deka olvasztott vaj (vagy 3/4 bögre olaj)
1 pohár kefír
1 pohár cukor
1 pohár reszelt nyers cékla
1 pohár durvára darált dió
2 pohár rétesliszt
(khm…majdnem) egy tábla étcsoki mozsárban összetörve
fél csomag sütőpor
fél tk szódabikarbóna
Ilyen sorrendben kevertem össze az alapanyagokat, majd vajazott-lisztezett közepes tepsiben 180 fokon 40 perc alatt megsütöttem. Fantasztikus színe lett, remek állaga; legközelebb répával is megpróbálom.
Az ilyen sütik receptjei mellett szokott megjelenni nagyanyáink receptesfüzetében a reszketeg kézírással odarótt megjegyzés: “igen jó!”
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: