Most mellékelhetnék ide valamilyen receptet, merthogy ez mégis egy gasztroblog, legalábbis annak álcázom, de engedtessék meg nekem, hogy eme ünnepnap okán csak úgy közkinccsé tegyek valamit, amivel évtizedek óta nem találkoztam.
Vessetek meg, nem igazán kedvelek semmiféle központi ünnepséget, és ebbe beletartozik az anyák napja is. A gyerekek édesek, de a versek és dalok zöme nyáltenger, vagy depresszió.
Node.
Kivételt képez a fenti halmazból például (mert azért nem csak egyedül) Zágon István nagyszerű írása, amelyet kiskoromban a nagybátyámék kabarékazettáján Koncz Gábor tolmácsolásában annyit hallgattam, hogy szerencsére simán eszembe jutott a szerző és a cím is, így egy pillanat alatt megtaláltam a Google segítségével. Íme.
Node.
Kivételt képez a fenti halmazból például (mert azért nem csak egyedül) Zágon István nagyszerű írása, amelyet kiskoromban a nagybátyámék kabarékazettáján Koncz Gábor tolmácsolásában annyit hallgattam, hogy szerencsére simán eszembe jutott a szerző és a cím is, így egy pillanat alatt megtaláltam a Google segítségével. Íme.
Zágon István: Az anya meg a szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint – hogy is magyarázzam – mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza. A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót. Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon. Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben. Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya. Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya. Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő. Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya. Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg, az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az az anya. Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya. És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában, egyenesen nagymamának.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
De jó, hogy beraktad. Nagy kedvencem, de fogalmam nem volt, ki írta.
Boldog névnapot kívánok!
Erzsébet, köszönöm!Cserke, én sem emlékeztem volna rá, ha 1984-ben nem hallgatom rongyosra azt a kazettát… Az évet meg onnan tudom, hogy volt a kazettán egy Sas József-szám is amiben énekelte, hogy “83 véget ért, dalolhatunk épp ezért, mi magyar módon dalolunk, mindig sírva vígadunk”.
Várjál már, 84-ben kisiskolás dalokat kellett volna hallgatnod. Maximum.És olyan érdekes, mert szinte a hangját is hallom annak, aki a rádióban felolvasta, komoly férfihang volt, de azt sem tudtam beazonosítani. Köszi.
Höhö, tudok idézni ’79-es kabarét is! (Az még szalagos magnón volt)
De azt a bilin üldögélve halgattad. És nem azért mert nagyon későn szoktál le róla…
…hja, max. azért, mert megmutattam az öt évvel fiatalabb öcsémnek, hogyan kell.
:))És persze 2 l-lel hallgattad…
Most, hogy ezt így elolvastam, kérdeznék valamit.Régebben vásároltuk a RD magazint. Egyik számában voltak Erma Bombeck tollából írások. Egyiknek a címe: Ez a dolgunk !volt. Nem találom a magazint. Az anya-gyerek kapcsolatról szól, kerestem a neten, nem leltem.Nagyon szeretném megtalálni valahol.Lehet Erma Bombeck írásait, könyveit megvenni valahol? Antikváriumban?
Hát, sajnos nem tudok segíteni. Nézd meg a netes Antikváriumokban.