Lasagna saját tésztából

“Na, hát ezt sem fogom megismételni túl gyakran…” – gondoltam, amíg nem kóstoltam meg az ételt. Mert hát munka, az volt vele rendesen. Vagy fél napig tartott az elkészítése, de most azt kell mondanom: megérte! A különbség a bolti és a házi lasagna-tészta között óriási.

Úgy kezdődött az egész, hogy “saját levében” VKF-es összefoglalójának I. részét olvastam, ahonnan Szazala blogjára kattintottam, aki remek Atlas tésztakészítő gépét nevezte meg kedves konyhai eszközeként. Nekem is pontosan ugyanolyanom van, és hasonlóképpen jutottam hozzá, mint ő: a Vaterán, potom 3000 forintért. Nos, hát most a gép láttán elhatároztam: lasagnát fogok gyártani rajta, vele, mert azt még nem próbáltam, csak spagettit és szélesmetéltet. Előzetesen a Bűvös Szakácson művelődtem, és az itt (is) feltüntetett olasz tésztareceptet követtem, amely szerint 10 deka lisztenként 1 tojás kell; 50 deka liszthez tehát 5 tojást használtam fel, plusz egy teáskanál sót. Összegyúrtam, majd először átengedtem a tésztát a legvastagabb (1-es) fokozaton, utána az 5-ösön, legvégül a 6-oson, ami már szép vékony tésztát eredményezett. Kezdtem sejteni, hogy kicsit sok lesz…

A jó hosszú tésztasávokat feltettem egy szék hátára száradni. Amíg ez a folyamat zajlott, elkészítettem a besamel-mártást, illetve a bolognai ragut, és feltettem egy fazék vizet a tésztalapok kifőzéséhez.

A következőképpen állítottam össze:

A tepsi aljába besamelt mertem, szétterítettem. Erre jött egy réteg (méretre vágva kifőzött) tészta, amire besamel, bolognai, tészta, besamel, bolognai, tészta, besamel, bolognai, a tetejére parmezán sajtot reszeltem. 200 fokon sütöttem jó félórát.

Több okból is eltértem az autentikus recepttől:

1. Kis családom azt hiszi, hogy nem szereti a besamel mártást. Nem szeretik, ha egy étel tetején van, de észre sem veszik (vagyis, nem tudják, hogy attól olyan jó), ha nem látják. Ebből kifolyólag a rétegezést nem besamellel, hanem bolognai szósszal zártam.

2. Ezúttal egy nagyobb, ámde viszonylag alacsony peremű edényben készítettem el, ezért csak három tészta-emeletet tartalmaz. Kicsit lapos, de nagyon finom!

A besamelt kb. 7 dl tejből készítettem, ennek megfelelően mintegy 7 deka vajat, és ennyi lisztet használhattam. A bolognai raguhoz egy nagy fej vöröshagymát olajon megdinszteltem, ezen fehéredésig sütöttem 70 deka marhahúst, sóztam, borsoztam, felöntöttem egy üveges sűrített paradicsommal, bazsalikommal és friss oregánóal ízesítettem, és kiegészítettem két deci fehérborral. Lassú tűzön pároltam, amíg jó sűrű nem lett.

A tésztából maradt, azt egy kisebb adag készítésére tartogatom.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »