Amikor egy strapás időszak után a gyerekek anyáméknál időznek (legyenek áldottak a segítőkész nagyszülők!), és mi hirtelen magunkra maradunk, mindig elhatározom, hogy most aztán kialszom magam, miegymás.
De én főleg az alvásra koncentrálok.
Mert mi is megy egy átlag hétköznap éjjel? Noha este ketten fekszünk, reggel négyen ébredünk a mi, ilyenkor kicsinek tűnő, 2×2-es franciaágyunkban. Zsófika általában hozzám simul, puhán és melegen, Bence a másik oldalamon, szülei közé ékelődve csapkod, rugdos, a közös takarót küszködi lefelé, lehúzva ezzel mindenkiről. Én beszorulva a két gyerek közé, vagy maradok mozdulatlan reggelig, vagy átköltözöm az egyik üresen maradt ágyba. Vagy Apa megy át, így ritkítunk a létszámon. Hozzáteszem, korábban azért előfordult, hogy öten, néhanapján hatan kellett valahogy elhelyezkednünk, el lehet képzelni ugyanezen alapterületen hány kar és láb fonódott ösze itt-ott… Na de nagyjaink már stabilan maradnak saját fekhelyükön, a két kicsi jövöget folyton.
És elérkezik az idő, hogy vágyni kezdünk néhány átaludt éjszaka után.
Aztán egyszer csak tessék, itt a lehetőség.
Állunk az üres, csendes lakásban, és olyan furcsa az egész. Ha elutazni nem tudunk – mondjuk épp nincs rá keret, lehetőség – ez a furcsaság meg is marad. Filmeket nézünk, sétálunk, ebédelni járunk, magányosan vásárolgatok, programokat szervezünk, nyugodtan vackoljuk be magunkat a hálószobába is, tudván, nem fog senki berontani – mégis, hamarosan hiányozni kezdenek. Érthetetlen; amikor pár napja még mit nem adtam volna egy ilyen szituációért, most egyszerűen nem érzem benne otthon magam.
S ha nem is rögtön az első éjjel, de aztán hajnalban felébredek; hiányzik valami, olyan nagy ez az ágy, és fázom. Odébbgurulok, te jó ég, milyen messze van ez az Ember, mekkora ez az ágy…
Aztán eszembe jut, hogy a tejet meg elfelejtettem lemondani, ma is hoznak hat litert, de még a hűtőben is van vagy öt… Mit csináljak ennyi tejből? Aludttejet. Egy részéből legalábbis.
Aztán ott vagyok többliter aludttejjel, na most mi legyen? Ekkorra már visszajönnek a gyerekek is, szerencsére, úgyhogy egy litert ellövök hamis túrógombócra, az mindig jó.
Egy fazékban felteszem az aludttejet kevés sóval, lassan melegítem, közben kevergetem. Amikor felforrt, beleöntök egy bögre búzadarát, kevés ideig főzöm, amíg megbizonyosodom róla, hogy tényleg eléggé meg fog majd keményedni, ha kihűl. Elzárom a gázt, és egy órára elfoglalom magam valami mással. Amikor a massza langyos, vizes kézzel gombócokat formázok belőle, és meghempergetem apróra tört natúr cornflakesben, vagy pirított zsemlemorzsában, vagy porcukros darált mákban, mikor hogy.
És persze lehet enni porcukorral és tejföllel, de ezúttal eperlekvárral tálaltam.
Egyéb aludttejes receptek:
Alap:
– Aludttej gyorsan
– Kefírgomba.hu
– Túrókészítés
Édes:
– Aludttejes kalács
– Aludttejes prósza Zsuzsitól
– Orosz kefíres palacsinta (lehet sós is)
– Kefíres-tésztás süti, Kkkatti receptje a Mindmegettén, ez is nagyon jó!
– Kefíres piskóta, Kri receptje a Mindmegettén
– Kefíres sütemény
Sós:
– Aludttejes pogácsa
– Aludttejes krumplis pogácsa
– Aludttejes/kefíres kenyér E.Margittól
– Kefíres lángos szintén E.Margittól
És ha szépségápolásra vgyunk:
– Aludttejes arcpakolás
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
