Ha lenne egy kis sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha volna néhány tojásunk…

Carl Sandburg amerikai költőtől származik ez a remek mondás, amely a tegnap esti rapid parti szervezésekor eszembe jutott.

– Süssünk szalonnát! – hangzott el közfelkiáltással a programjavaslat.

– Hívjuk el a Pista bácsiékat! – jött az újabb ötlet. Így hát felhívtuk őket:

– Nincs kedvetek szalonnát sütni?

– De van – jött a válasz. – Vigyünk valamit?

– Hááát… van szalonnátok? És… ööö… esetleg egy kis kenyér…?

Hoztak. Én addig gyorsan legyártottam néhány töki pompost, amiről mindenki azt hitte, hogy tejfölös-sonkás pizza. Annak is álcáztam, egyébként.Ezen kívül összedobtam egy egyszerű kefíres sütit, ami mindig beválik, remek a tészta szerkezete, állaga, és ezúttal a levágott szeleteket mindenki maga kente meg tetszése szerint lekvárral, vagy nutellával. A süti receptje:

2 pohár kefír

4 tojás

1 pohár olaj

1 pohár cukor

4 pohár liszt

1 cs. sütőpor

Ezeket összekeverni, és már mehet is a sütőbe. 200 fokon nagyjából 25 perc alatt sül meg.

Eredetileg porcukorból és némi citromléből kikevert fondant-nal szoktam bevonni, ami gyönyörűen megszilárdul rajta hamar, és nagyon finommá teszi az egyszerű tésztát. Ezúttal azonban le kellett mondanom róla, mert sem porcukor, sem citrom nem volt itthon.

Nos, az asztalon gyülekezett az ennivaló, ennek dacára a szalonna és a kenyér is fogyott rendesen. Az idő gyönyörű volt, az egész a kellemes nyári estéket idézte, amikor a szalonnázós partik akár 11-ig is eltarthatnak; most azért nyolc után már egészen hűvös volt. De ne legyünk telhetetlenek, végülis még csak április van.